A nemzeti színház a forradalom alatt
A nemzeti színház a forradalom alatt
A március 15-dikének fölpezsdűlt az napi mozgalma tudvalevőleg a nemzeti színházban ért véget. Egy szép és deli színésznő (a későbbi idők páratlan »mamá«-ja) haladt nemzeti zászlóval a fiatalság csoportja élén. Egy másik szép és deli színésznő a színpadról osztott nemzeti-szín kokárdákat, egy ilyennel jegyezve el majdani férjét: Jókait. Egy kitünő drámai színész, ki később népet buzdító kormánybiztos s majd török földön az elveszített szabadságügy hontalanja lett: Egressy Gábor szavalta örömujjongások közt a Talpra magyart. Petőfi, Jókai színpadon voltak tüntetések tárgyai. Oda vitte a tömeg a börtönéből kiszabadított, de azonnal családi körébe vágyó Táncsics Mihályt is. Szóval e színház falai mintegy áthevűltek mindjárt az első nap lelkesedésétől. De ez a lelkesedés ugyanott nem termette meg később érett gyümölcseit, úgy hogy a nemzeti színház akkori másfél évi története csak igen kevéssé tükrözi vissza a forradalom költészetét és hatalmát.
Műsorában mindössze négy olyan eredeti új színdarabot találunk, mely forradalmi anyagból vette tárgyát.
