Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
A zemplénmegyei Monokon született, 1802 szeptemberében. Születése napját nem tudjuk, mivel a tállyai evang. egyháznak, a hol Kossuthot keresztelték, anyakönyvéből éppen az a rész az 1810-iki tűzvészben megsemmisűlt. Ő maga sem tudta. »Úgy rémlik előttem, – írja a tállyai evang. lelkésznek 1874-ben, – hogy szeptember 16-ika és 19-ike közt; alkalmasint 19-én«. Atyja, Kossuth László, első gyermekének, Lajosnak születésekor a gróf Andrássy-család uradalmi ügyvédje volt. Fia egy Tinnyén elkezdett, de be nem végzett önéletrajzban így jellemzi őt: »Atyám heves, indulatos kedélyű, de törhetlen becsületességű ember vala, a függetlenség meleg érzetével keblében, mely csak isten előtt hajol meg, ember előtt porba nem borúl soha; törni kész, de hajolni nem«. Nem is tudott megvagyonosodni soha. Anyja Tyrlingi Weber Sarolta, az eperjesi Karaffa-korszak egyik áldozatának, Weber Andrásnak ivadéka s a liszkai postamester leánya volt. Vallásos kedélyű, de a mellett kiválóan értelmes s nemességére büszke nő, ki Lajos fiát imádta s annak legfényesebb diadalait megérte. Egy végtelenül kedves, okos, mosolygó női arc, a hogy egyik arcképe mutatja.
Kossuth szülőháza Monokon.
A Kossuth-család a közép-nemesi osztályhoz tartozott s nemességét vissza tudta vezetni IV. Béla koráig. Főfészkük a turócmegyei Kossuthfalva volt, a honnat aztán elszármaztak a különböző felső megyékbe, sőt még Pestmegyébe is. A reformáció után a család egyik ága megmaradt a régi hit mellett, a másik pedig az ágost. evang. egyház kebelébe tért. Ezen ágból született Lajos. Iskoláit Ujhelyt, Patakon és Eperjesen végezte; könnyen és kedvvel tanúlt s rendesen az osztály elsői közé tartozott; azonban magaviselete miatt már ekkor is sok baja volt az iskolai hatóságokkal. Büszke önérzet, nagy érzékenység az egyéni becsület és jog dolgában, s mindennemű – valódi vagy képzelt – igazságtalanság fölötti erős fölháborodás jellemezték. A hagyomány szerint Patakon, jogtanára, a híres Kövy megjósolta róla, hogy: »a dominus Kossuthból, ha meg nem javúl, még nagy országháborító lesz«. Pesten jurátuskodik, megszerzi az ügyvédi oklevelet s otthon, apja mellett, ügyvédeskedik s el-eljár Zemplénmegye közgyűléseire, a hol kezdi kibontogatni szónoklatának szárnyait.
Kossuth Lajos arcképe. (1842.)
