Kossuth az 1832–36-iki országgyűlésen
Kossuth az 1832–36-iki országgyűlésen
Szélesebb körben nevét akkor kezdték először emlegetni, midőn az 1831-iki kolera alkalmával, a felvidéki tótság lázadásakor, bátor föllépésével s Újhely piacán a néphez tartott hatásos beszédével, a várost mintegy a pusztulástól mentette meg s ott a rendet helyreállította. S nem sokkal ezután cselekvő egyénisége olyan térre jutott, a hol őt az egész nemzet szeme egyszerre meglátta. Az 1832–36-iki országgyűlésen mint egy pár távol levő mágnás képviselője jelent meg az »absentium ablegatusok« sorában. Az országgyűlési tanácskozások lefolyásának közzététele már előbb is, de most különösen erősen foglalkoztatta a rendeket. Végre abban állapodtak meg, hogy a Napló szerkesztését Orosz József, németből lett magyar íróra bizták; azonban a szerkesztés nagyon színtelen volt s nem elégítette ki az embereket. Ezalatt Lónyay Gábor, zemplénmegyei nagybirtokos, megkérte Kossuthot, mint jó ismerősét, hogy küldjön neki tudósításokat az országgyűlésen történtekről, levelek alakjában, s ő fáradságát megfizeti. Kossuth az ajánlatot szívesen fogadta s megkezdi tudósításait, melyek oly jól voltak írva, hogy mind többen kérték annak küldését, sőt maguk a követek is nagy gyönyörűséggel olvasták azokat s meglepetve vették észre, hogy milyen kiváló tehetség él köztük, a kit eddig alig vettek számításba. Ez az eredete az Országgyűlési tudósításoknak, mely nemcsak a beszédeket közölte kivonatban, s rendesen az elmondottnál szebb formában, hanem azokat kommentálta is s ítéletet mondott a szereplők és pártok fölött. A kormány, megijedve az írott hírlap nagy hatásától, megvonta a Tudósításoktól a postai szállítás jogát. A megyék akkor lovas hajdúik által hozatják azt el Pozsonyból s küldözik egymásnak. A sokszorosító kőnyomdának lefoglalása sem használt semmit; s az országgyűlést, bezártakor, Kossuth mint országosan ismert nevű ember hagyta el; a közönség pedig annyira megkedvelte írott tudósításait, hogy több felől felszólították, készítne hasonló tudósításokat a megyék tanácskozásairól is. Kossuth 1836 júliusában csakugyan megindítja a Törvényhatósági tudósításokat, a mely vállalatának hatása még nagyobb volt mint az előbbié. A közvélemény különben is ingerűlt volt a Wesselényi pörbe-fogatása s az országgyűlési ifjak elítéltetése miatt; Kossuth lapja mintegy összekötő kapcsul szolgált a vármegyék közt; egyik megyének szellemét és határozatait közvetíté a másikkal s egységes közvéleményt teremtett. A Tudósítások által rendkívül kellemetlenül érintett kormány előbb meginté Kossuthot, hogy hagyjon fel a szerkesztéssel; majd a midőn ez nem használt, lapját a nádor által betiltatta. Kossuth ekkor ügyét Pestmegye pártfogásába ajánlotta s ez kimondá, hogy a tiltó rendelet ellen felír az országgyűléshez. Pestmegye ezen föllépéséhez a megyék többsége is csatlakozván: a kormány elhatározó lépésre szánta el magát s Kossuthot 1837 május 4-ike éjjelén, zugligeti hatásán, katonasággal elfogatta s a budai vár egyik kaszárnya-tömlöcébe záratta. Ügye egy hónap múlva kerűlt tárgyalás alá s a bíróság egyhangúlag három évi börtönre ítélte. Kossuth, midőn megengedték neki, hogy könyveket és írószert vehessen magához: egyebek közt egy angol nyelvtant és egy angol Shaksperet kért s fogsága alatt megtanúlt angolul. Valami csodálatos ösztön súghatta meg neki, hogy ennek a nyelvnek a tudása számára legmélyebb leveretettsége idején erkölcsi tovább-élést, sőt soha nem álmodott diadalokat fog szerezni. Fogságából 1840 április 29-ikén szabadúlt ki, midőn az 1839–40-iki országgyűlés nyomása alatt a kormány kénytelen volt megadni a politikai elítélteknek az általános amnestiát. Fogsága azt eredményezte, hogy a nemzet szabadelvű része most már mint vértanúját tekintette, ki az ő ügyéért szenvedett.
Ez időre esik Kossuth házassága Meszlényi Terézzel, a mely, minthogy a menyasszony római katholikus volt, s a pesti plébános – reversalist nem kapván – tőlök az áldást megtagadta: országos felháborodásra, vármegyék feliratára stb. adott okot. S ugyanekkor kínálta meg Landerer Lajos pesti könyvkiadó egy ellenzéki hírlap szerkesztésével, a melyet Kossuth, egy pillanatnyi habozás után, a mely inkább a meglepetésé mint a vonakodásé volt, elfogadott, s ez által egy olyan fegyvert kapott a kezébe, a mely őt rövid időn hatalommá tette az országban.
