A Pesti Hirlap megindítása
A Pesti Hirlap megindítása
A Pesti Hirlap mutatványszáma, Kossuth programmjával, 1840 december 29-ikén jelent meg s a rendes első szám 1841 január 2-án. Tulajdonkép ez volt az első, igazi politikai lapunk, a modern értelemben. Az eddigiek: Helmeczy Jelenkora (Széchenyi organuma), Orosz Hirnöke, Méhész Erdélyi Hiradója, részint gyarlón voltak szerkesztve, részint nem mertek vagy nem akartak e belpolitikával foglalkozni. Dessewffy Aurél Világja csak 1841-ben alapíttatott, Kossuth lapjának ellensúlyozására s eleinte nagyon rosszul is volt szerkesztve. Kossuth egész lelkét, egyéniségét belevitte lapjába s csak most tűnt ki, hogy mily rendkivül kitünő hirlapíró. A francia, angol, német költőkből és szakírókból vett idézetei s folytonos hivatkozásai a külföldi viszonyokra, mutatták, hogy tudása menyivel több, látóköre mennyivel szélesebb eddigi hirlapíróinkéinál; stílje pedig, erejével, hangulatával, művésziességével, messze kimagaslik kortársai stílje fölött. Annyira érezte ez utóbbinak fontosságát, hogy még a megyékből érkezett tudósítások stíljét is maga átdolgozta, kijavította. Lapja hetenként kétszer jelent meg (szerdán és szombaton), rendesen nyolc, néha tíz-tizenkét lapnyi terjedelemben. Bő tudósításokat hozott a külföldi eseményekről, de egyszersmind a hazaiakról is; figyelmét kiterjesztette mindenre, a mi hazánkban figyelemreméltó volt: egyletekre, közintézetekre, társulatokra s mint szerkesztő, mindjárt kezdetben kijelenté, hogy »a nemzet életének hű tükre« kiván lenni. De a legnagyobb hatást mégis vezércikkeivel tette, a melyeket legnagyobb részükben Kossuth maga írt, a legtöbbször névtelenül. E cikkek, egy-egy felmerült eset kapcsán, felölelték a magyar politika, közmívelődés, társadalom majdnem összes kérdéseit. (Pénz szűke. Nyelvünk ügye. A nemzeti színház jövője. Betyárkodás. Nyilvánosság. Halottas házak. Ősiség. Kisdedóvás. Protestáns unio. Bot, vessző, korbács. Örök-váltság. A szegény vakok stb.) s rövid, szónoki, kissé szentimentális, de mindig emelkedett s a figyelmet teljesen lekötő hangon igyekeztek a közönség érdeklődését azok iránt felébreszteni, s azt a szerkesztő meggyőződése szerint azok felől tájékozni. És a mi fő, a szerkesztő kezét folytonosan mintegy nemzedékének a szívverésén tartotta s megérezte annak minden dobbanását. Nem csoda, ha a lap előfizetőinek száma, mely a meginduláskor alig volt több hatvannál, néhány hónap alatt ötezerre szökkent.
