Az akadémiai jutalmak
Az akadémiai jutalmak
Szigligeti Ede tizenhétszer vitte el az akadémiai koszorút. Igaz, ennek nagy része az a relatív értékű díj, a melyet az Akadémia kiad a gyenge munkának jobb mű hiányában. De nyert föltétlen dicsérettel is, és egészben konstalálnunk kell, hogy ebben az időben maga az Akadémia is inkább kedvelte azt a józanabb, kis mértéket kereső irányt, mely mintegy testet öltött a kor első drámaírójában, semmint a nagyobbat botló, merészebb tehetséget, a melyhez legalább szilajabb reményt lehetett volna fűzni. Igy, hogy példát említsünk, Szigligetivel nem egyszer versenyt futott Madách az Akadémián; de a birálók nem látták meg és nem fedezték fel benne az Ember Tragédiája íróját. Ha azonban az e korbeli akadémiai drámabírálók és bírálói eljárás nem kerűlheti el az irodalmi historikus érzékenyebb bírálatát: maga a dolog, a mi történt, mint a gondviselés munkája, a lehető legjobban vala intézve. Művészeti, irodalmi és közmíveltségi állapotunk nem engedte, hogy egy ily termékeny és szerencsés kezű író, minő Szigligeti volt, a kihez hasonló tehetségű férfiak más, szerencsésebb nemzetek ölében fogantatván, működésükkel magoknak anyagi fényt és jólétet szereztek: – csak gondtalan életet is biztosítson magának és családjának nagy és korszakos munkásságával. A mitől tehát életünk fejletlenségéből elesett, azt némileg pótolták az elnyert akadémiai aranyak. Egyéb jót ez évenként megújuló pályázatokra alig lehet mondani. Szubvenció azok a felvergődött írónak; más jelentőségök alig van. Sem serkentőleg, sem termékenyítőleg nem hatnak az irodalomra; Csiky Gergely az egyetlen drámaíró, a kinek neve az akadémiai pályázatok révén jutott először forgalomba, de az is inkább megszégyenítve, semmint megkoszorúzva és egyetlen oly bátorító vagy jellemző szó nélkül, a mely elárúlná, hogy a bírálók megsejtették volna, hogy oroszlánkölyök ment keresztül a kezükön. Ha a magában álló nemzeti színházat üvegházi rendszernek mondottam, az akadémiai pályázatokra ráillik az a szó, hogy virágcserépben való tenyésztés. Mily messze esik mindenik, és még a kettő együttvéve is, egy eleven kerti gazdaságtól, a melyet nem pótol, csak éppen hogy mesterségesen eltenget a virágból egyet és mást!
Szigligeti Két pisztolyának címképe. (1844.)
