Arany Debrecenben
Arany Debrecenben
De az autodidaxis iskolája után idáig még sok mindenen ment keresztül. 1833-ban a debreceni kollégiumba kerűl; de minthogy szüleinek fentartó segítsége nehéz, sőt romlással fenyegető lett volna rájuk nézve, kegyes ámítással tartogatta őket anyagi helyzete tekintetében. Kegyetlenül sanyargott, a mig birta, s mikor nem birta tovább, 1834-ben elment egy évre Kisujszállásra tanítónak, hogy ott valamit összegyűjtve folytassa majd tanuló pályáját. Az itt töltött esztendő két tekintetben lett fontossá rá nézve. Török Pál iskolarektornak, a későbbi pesti reformátos püspöknek könyvtára volt az első, melyet kedvére használhatott s az új magyar irodalom termékeihez ezen az úton jutott először; azután Vergilnek nehány énekét lefordítva, itt tette első komolyabb irodalmi kisérletét. Visszatérve a debreceni kollégiumba, magával hozott pénzecskéje s képességeit és buzgalmát méltányló új ismerősei révén helyzete némileg javúlt; de az iskola padján már nem volt maradása. Kötelességét megtette s eminens maradt; de belső és külső élete, homályos vágyódásai s iskolai pályájának célja között szinte észrevétlen szakadás támadt és nőttön nőtt. Az élettől való visszavonúltsága, magában épített fellegvárai, olvasmányaiban sorsa és környezete fölé emelkedése megboszúlta magát. Magában szőtt álomvilága elhatalmasodott rajta és életét is irányzani kezdte. Kissé naivan, sőt gyámoltalanul nézett körül: merre juthatna leghamarabb ebbe a tündérvilágba. Faragott is, festett is, de Ferenczy és Markó, a szobrász és képíró pályája az ismeretlenben ködlött előtte, annak nem indúlhatott. Legközelebb esett a színészet, melyet legalább szemtől szembe láthatott s a mely hánykódó képzeletét talán legerősebben meg is hatotta és maga felé irányozta.
