Regényíró elődei
Regényíró elődei
Kemény felléptekor Jósika és Eötvös voltak a magyar regényirodalom kiválóbb képviselői. Csakhamar a Kemény nevét is az övékkel együtt kezdette emlegetni a közönség, azonban kevés szellemi rokonság volt köztök. Jósika történelmi regényeket írt, de inkább csak külsőségekben fogta föl a történelmet s majd minden regényében egy-egy erkölcsi eszmét igyekezett megtestesíteni. Eötvös azt tartotta, hogy a költészet kedves játékká sűlyed, ha elválik a kor nagy érdekeitől. Kemény nem vegyít regényeibe se tisztán erkölcsi, se tisztán politikai irányt; ő csak az embert rajzolja egyéni változataiban, a szenvedélyeket megolvadt vegyületökben, mindenütt élesen feltárva az eszmék és tettek nemezisét. Nemcsak legalaposabban értekezett irodalmunkban a tragikumról, hanem regényei egyszersmind a legtragikaibb magyar regények, tragikaiabbak, mint tragédiáink. Azonban Kemény nem annyira a bűnök tragikumát rajzolja, mint inkább a nemes szenvedélyek, mondhatni, az erény tévedéseit. Mintegy hirdetni látszik, hogy a bűntől könnyebb megóvni magunkat, mint nemes érzéseink eszélytelen elragadtatásaitól; nem elég az erkölcs törvényeit meg nem szegni, még sok más jogos érdek van, melyek megsértve, megboszúlják magokat s az emberi viszonyokon, a hatás és ellenhatás természeténél fogva, vas kényszerűség uralkodik. Ez Kemény költészetének legjellemzőbb sajátsága, innen árad lelkesülése, búskomolysága, megnyugvása. Múzsája a Nemezis: félelemmel eltelve hallgatja, hirdeti sugalmait s döbbenve tárja fel a tragikum miszticizmusát, a mely szerint bünhődésünk soha sincs arányban tévedéseinkkel s ezek nemcsak magunkat sodornak örvénybe, hanem mindazokat, a kiket szerettünk, a kik ragaszkodtak hozzánk, sőt néha magát a hazát is, a melyet éppen meg akartunk menteni, mert hogy saját szavait idézzem: »a bűnt az Isten megbocsáthatja a gyónónak és bánkodónak, de a félreismert politikai érdekek kegyetlenek s természetökben fekszik a kérlelhetlen bosszúállás«. Hősei majd mind az erény útján indúlnak s jó szándékuk, nemes érzésök veszti el őket. A töprenkedő és lelkiismeretes Gyulait a Báthory-ház iránti hála s a hazája miatti aggodalom ösztönzik oly tettre, mely teljesen megsemmisíti őt a nélkül, hogy akár fejedelmének, akár hazájának használhatna. Jenő gróf boldogokká akarja tenni jobbágyait és családját, s mindnyájokat boldogtalanokká teszi; a Mikes-fiúk mindent Sára boldogságáért áldoznak, s őt kétségbeejtve, mint magokat, mint családjokat megrontják; Péchynek vallásos buzgalma, későn és rosszul alkalmazott mérsékelte egyaránt veszélybe döntik családját és felekezetét; Verbőczi, a nagy hazafi és szónok, a ki oly hőn lelkesűl Magyarország szabadsága- és függetlenségeért, mindkettőt kockáztatja, elveszti s magával ragadja egész környezetét. Sőt kevésbbé erényes hősei is, mint Kolostory és Sarotla, inkább csak a hiúság áldozatai, engednek egy szeszélyes felindúlásnak, s a viszonyok hatalma, a szenvedélyek fejleményei ellenállhatatlanul taszítják őket a mélység felé.
Kemény Zsigmond.
