Gróf Széchenyi István fellépte
Gróf Széchenyi István fellépte
S a tett egyszerre megjelent. Egyszerre – »midőn az óra éppen tizenegyet ütne, cs. kir. kamarás és lovas kapitány, gróf Széchenyi István, a pesti nemzeti múzeum hallhatatlan alapítójának, dicsőűlt gróf Széchenyi Ferenc ő Excellenciájának legifjabbik fia, a katonai érdemjelekkel ékes és nevezetes utazásairól közönségesen ismert és becsűlt ifjú férfi, ki gróf Károlyi György, gróf Esterházy Mihály és báró Wesselényi Miklós szép körében a mondott asztal (t. i. a melyik mellett Nagy Pál ült) felső szegletéről hét lépésnyire állt vala, ehhez szelid méltósággal közelítvén, engedelmet kért és nyert, hogy szólhasson.«*
Ponori Thewrewk József, gróf Vay Ábrahám életrajzában. Pozsony 1830. 9–31. l.
Ha Széchenyi fellépése s felszólalása mindenkit villám fényeként lepett is meg, s ha maga részéről is, éppen abban a percben, a tárgyalás s jelesen Nagy Pál lángoló szónoklata által előidézett pillanatnyi inspiráció szüleménye volt is: még sem volt előkészület nélkül. Ő már azzal az elhatározással ment erre az országgyűlésre s foglalta el helyét a főrendek tábláján, hogy a közjóra áldozni fog* – és hogy a magyarság s a magyar nyelv érdekében kivált a nagyrészt idegen szellemű főrendek körében jó példát fog adni.
Döbrentei: A Magyar Tudós Társaság történetei, a Magy. Tud. Évkönyvei I. kötet 46.
Gróf Széchenyi István.
Nemzetét, ellankadt nemzetét s nemzete nemzetiségét megmenteni: ez volt Széchenyi célja s e célnak csak egyik eszköze egy Magyar Tudományos Társaság megalapítása. Mert bár még akkor nem volt oly közkeletű az a mondás: nyelvében él a nemzet, de Széchenyi mélyen érezte s át volt hatva a Bessenyei mondásának és meggyőződésének igazságától: hogy csak az anyanyelven lehet a tudományt mívelni s idegen nyelven soha egy nemzet sem emelkedhetett míveltségre, tudományra. Valameddig a nemzetek anyanyelveikkel nem kezdettek fényleni, homályban maradtak.* Tehát első sorban a nemzeti nyelv mívelése, pallérozása, fejlesztése – hogy legyen nemzeti irodalom: a nemzeti irodalom által a tudomány s annak minden ágai mívelése, terjesztése; a nemzeti irodalom és tudomány által magának a nemzetnek erősbítése, fényre emelése.
Döbrentei: A Magyar Tudós Társaság történetei, a Magy. Tud. Évkönyvei I. kötet 46.
Ime Széchenyi eszmemenete, törekvése, elhatározása. S az a férfiú, ki annyit tett az anyagi érdekek emelésére, a nemzetnek ez által erőssé s függetlenné tételére, közgazdasági s állami viszonyainknak rendezésére: eíső lépésül s mintegy a nemzeti élet és haladás alapjául, a szellemi élet és fejlődés eszközét, a nyelvet s a nyelv mívelését tette! Ezért, ebben az érdekben tette, a mire el volt szánva, – első »áldozatát« a közügynek.
Ha igaz, hogy néha a szó: tett, Széchenyi 1825 november 3-iki fellépése, egy szó, korszakot alkotó tett lőn. »Nekem (a főrendnek) e helyen (a követek kerületi gyűlésében) szavam ugyan nincs – mondá – de ha oly intézet állíttatik, mely a magyar nyelvet kifejti s azzal segíti nemzetünk magyarrá tételét: birtokaim egy esztendei jövedelmét áldozom reá.« Ő nem mondotta, mennyi az; de barátai, kik vagyonát ismerték, 60,000 pengő forintban állapították azt meg s ez az összeg lett tényleg az első alapító alapítványa.
