Fejér
Fejér
Az egyetemnek Budapestre való áttétele, majd Széchenyi Ferenc adománya és a nemzeti múzeum alapítása itt némileg tudományos központot teremtettek. Már volt két könyvtárunk, mely, bár gazdagságban a külföldi nagy gyűjteményekkel nem vetekedhetett, elég anyagot nyujtott a hazai történetekkel foglalkozónak. Ehhez járúlt, hogy itt volt a levéltár is, különösen a királyi kamarának régi oklevelekben oly gazdag levéltára. Ezeknek kincseiből merítettek már az előbbi században Hevenesi és Kovachich. Most Fejér György elhatározta, hogy az összes magyar oklevéltani anyagot közrebocsátja. Ez a nagyszerű vállalat nem állott állami auspicium alatt, mint Franciaországban, vagy Angliában, nem is volt egy az uralkodók által támogatott tudós társaságnak műve, mint a Monumenta Germaniae; egy ember, ki egyszerű pap volt és az egyetem könyvtárnoka, hozta azt létre ernyedetlen buzgalmával és áldozatkészségével. Igaz, hogy a Codex diplomaticus Hungariaenek nem erős oldala a kritika, igaz, hogy vegyes és minden megkülönböztetés nélkül találunk benne már kiadott és kiadatlan, igaz, koholt és interpolált okleveleket, igaz, hogy alig van hozzá magyarázó jegyzet, hogy olvasása nem mindig kifogástalan, és használatát az index hiánya is nehezítette – de mind a mellett roppant szolgálatot tett a kutatóknak. Valahára együtt volt a sokféle elosztott, gyakran a köz- és magánlevéltárakban kicsinyes féltékenységgel őrzött anyagnak legnagyobb része, és kezdetét vehette a régi magyar történetnek tudományos feldolgozása.
Fejér György.
