Az Akadémia
Az Akadémia
Ezen a téren az egyetem alig tehetett szolgálatot. Hiányzott ott az a tudományos, jogi és filologiai képzés, az a nemzeti szellem, mely azon időben a német egyetemeket a történet tudományának igazi laboratoriumaivá tette. A nemzeti irodalom ilynemű központot az Akadémiában teremtett meg magának.
Ez intézet elejétől fogva egyik főfeladatának vallotta a honi történetek mívelését. Alapítóinak és első tagjainak szelleme és míveltsége elejétől fogva megóvták attól, hogy a Horvát István-féle irány ott gyökeret verhessen. Oly férfiak, mint a gróf Teleki József és gróf Széchenyi István, készek voltak méltatni és támogatni azt a tudományt, mely meg birja eleveníteni a múltakat. Csak az volt a baj, hogy széles Magyarországon alig találtak embert, ki szakszerűen és mégis az európai irodalmi míveltség alapján állva, lett volna képes azt mívelni.
Történeti tudományunknak egyáltalában az volt a gyengéje, hogy szobatudósok mívelték, kik kívül állottak az élet pezsgésén és az állami és társadalmi viszonyokat csak az írott betűből ismerték. Tudós osztályaink távol állottak a közélettől, viszont államférfiaink is a XVIII. század ideje óta egészen elidegenedtek a nemzeti irodalomtól. Ez állapot csak akkor javúlhatott, midőn a közélet a föllendülő nemzeti élet befolyása alá jutott, mint ez 1825 óta megtörtént.
E korszak növelte nagyra történeti irodalmunk két kiváló munkását: Horváth Mihályt és Szalay Lászlót. Fejlődésök menete egyúttal mintegy visszatükrözteti a hazai történetírás feladatait, és az azok megoldása által elért haladását.
