Költeményei
Költeményei
Megyei szolgálatba álltakor, már régen, ismert és elismert lantos, kinek Költeményei 1852-ben, Újabb költeményei 1856-ban megjelenve, nemcsak a kritika méltánylatát, de az irodalom legelső jeleseinek: Aranynak, Gyulainak, Kazinczy Gábornak, Szász Károlynak, Tompának szeretetét is megszerezték. Majd következett 1860-ban Kazinczy-Emlénye és Széchenyi-gyásza, mire a Kisfaludy-társaság 1862-ben, az Akadémia 1863-ban tagjai sorába fűzte. Itt, Miskolcon, gyermeki és ifjúi emlékei színhelyén, szülőfalva közelében, melyet mindig áldva emleget, megtermékenyűl költői és írói tolla s 1863-ban a Kisfaludy-társaságban székfoglalóként A szép nyilvánulásáról értekezik, majd 1865-ben Kazinczy Gábor felett és 1870-ben Tompa Mihály felett mond emlékbeszédet, miknek tárgyias rajzára a baráti szeretet melegítő fénye sugárzik. Közben a műfordítás terére lép, s 1865-től 1871-ig egymás után jönnek tőle a magyar Shakspereben Titus Andromicus, A makrancos hölgy, IV. Henrik és V. Henrik király, s A vízkereszt, több szerencsével a lírai, mint a drámai részekben; 1874-ben pedig Seneca vigasztalása Marciához, melylyel nőtestvére halála miatt szülei fájdalmát, s a maga bánatát törekszik enyhíteni. Majd 1883-ban Összes költeményeit, két vaskos kötetben, bocsátja közre, négy évtizedes pályájának fényes eredményeként. Lévay e gyűjteménye egyéniségének és életének igaz kifejezése, egyszersmind a magyar lírának nemes termése. Nem hiába ragaszkodik szülőföldéhez, erdős bérceihez, virágos völgyeihez; innen örökölte, népi eredetével, azt a szép és erőteljes magyarságot, melynek minden hangja, minden szava, minden fordulata tiszta és zamatos. Szinte megcsap benne a mező illata, a hegység levegője, annyira üde és egészséges. Pedig nem keresi a virágot, a különösséget; de a német, angol és francia irodalmak gazdag tanúlmányai közepette is megőrzi az ép érzéket a magyar ember beszéde és eszejárása iránt; s míveltsége és ízlése csak arra jó, hogy megnemesedjék általa. Mert ez a mily népies, ép oly művészi, a mily egyszerű, ép oly hatásos, a mily hajlékony, ép oly lendületes, mindig a költő célja szerint változik. Lévay e gyűjteménye már nyelvénél fogva kellemesen érint: eszméinek, érzéseinek, képeinek és színeinek tisztaságával pedig egészen elbájol. Nem a fenség és erő jellemzi, hanem a tisztaság és összhang; még fájdalma is csak akkor zendűl énekbe, ha izzása futólag hűlt; búja csak akkor keserűbb, panasza csak akkor szózatosabb, ha hazafias elégiában szólal meg, mint a Babiloni vizeknél, Az év végén és talán a legszebben Mikes mutatja. Kedélye pedig egész csillogással, szeretetreméltó bájjal leginkább ott nyilatkozik meg, hol derűs életbölcselete enyelgő tréfában és játszi gúnyban maga ellen villog, de magából kikicsap az általánosba; például Engesztelése, Könnyű búcsúja, s a Múzsák bosszúja valóban mesteri ének. Lévay 1892-ben új kötettel, a Burns Róbert költeményeinek fordításával ajándékozta meg az irodalmat. Több mint egy évtizeden keresztül foglalkozott véle, szeretettel és gyöngédséggel, szellemének és kedélyének rokonságánál fogva. Beletanúlt hangjába, mely váltakozva érzelmes és gyöngéd, pajkos és dévaj, beletanúlt játékába, mely a hangok és rímek, visszazengő szavak és visszatérő sorok keresetlen művészetében áll annyira, hogy az eredeti Burns kobza zeng mindenütt. Népiessége és elméssége a fordulatokban és kötődésekben mindig sajátos megfelelő visszhangra talál, s Lévay e kötettel legelső műfordítóink sorában foglal helyet.
Lévay József kézirata.
(Mikes c. költ. első versszaka.)
