Zalár József
Zalár József
Zalár József, ki 1827-ben Gyöngyösön, Hevesmegyében született, papi és jogi tanúlmányokat végzett s a függetlenségi harc alatt Damjanich tábori történetírója volt, a leveretés éveiben pedig a fővárosban nevelősködött. Már 1849-ben megjelent első gyűjteménye a Szabadság-dalok, mikben több a tüzes politika, mint az enyhítő költészet. Majd 1855-ben Költeményei következtek, teli képpel, hasonlattal, jelzővel mint valami buja mező virággal. Képzelete kétségtelenül gazdag, érzése mély, kivált ama verseiben, melyek a szülőföld, gyermeki, családi és baráti vonzalom érzelmeiből fakadnak; de többször eszméiben ép oly zavaros, mint a mily töredékes. Merészsége inkább merénylet, éghasgató verdesés. Szerkezete általában laza, de a rejtelmesség és titokzatosség szövésében, a refrainek alkalmazásában szerencsés. 1860-ban szülőmegyéjében aljegyző lett, majd az alkotmányos kisérlet meghiúsultával leköszönt; de 1865-ben mint főjegyző újra visszatért a közigazgatás szolgálatába, s utóbb mint a megye alispánja ment nyugalomba. A három utolsó évtized alatt keveset írt; csak 1867-ben kerűlt ki a sajtó alól hosszabb költői elbeszélése, Szilágyi haragja, mely szép részletei mellett sem gyakorolt mélyebb hatást.
