A FEKETEFÜLÜ HANTMADÁR. Saxicola aurita TEMM. 1820.
A FEKETEFÜLÜ HANTMADÁR.
Saxicola aurita TEMM. 1820.
Saxicola aurita TEMM. 1820.
[Saxicola albicollis (VIEILL.) – Saxicola rufescens SAV.]
Jegyei: alig észrevehetően kisebb, mint előbbi; az öreg hím csőrtövétől fültájékára terjedőleg légycsapóalakú fekete folt; szárnyai feketék; a fark, mint előbbié, de a fehér szin valamivel túlnyomóbb rajta; egyébként fehér, helyenként némi szürkés vagy rozsdás árnyalattal; a csőr és lábak feketék; szemei barnák. Őszszel felső részök és a kis szárnyfedők szürkés rozsdaszínűek. A tojó felül sárgás rozsdásszürke, farcsikja fehér, alsó teste rozsdásfehér; evezői és farka feketésbarna. A fiatalok felül sárgás rozsdásszürkék, rozsdás tollszegésekkel tarkázva; hátulsó evezőikön széles rozsdaszinű szegés.
Mértéke: H 14,5–14,7; Sz. 8,7–9; F. 5,8–6; L. 2,2–2,3; Cs. 1,1–1,3 cm.
Ennek a fajnak is két fajtája ismeretes, u. m.
a) Nyugoti feketefülü hantmadár. (Saxicola aurita typica). Ez a Közép-tenger mellékének inkább nyugoti részein honos; az öreg hím feje fölül szürkésbe játszik; háta és begye, melle rozsdás árnyalatú.
b) Keleti feketefejű hantmadár. (Saxicola aurita amphileuca HEMPR. & EHR. 1828.), melynek fejteteje laposabb, hamuszürkés szinű, termete kissé gyengébb, a fark szinezetében a fekete és a fehér rajzolat más alakú, alsó és felső teste majdnem egészen fehér, csak a begy és torok tája némileg rozsdásan árnyalt. Szyriában, Görögországban, valószinüleg Törökországban s biztosan Bulgáriában, Kis-Ázsiában fordul elő.
Életmódjában ez a faj is megegyezik előbbivel. Hazánkban a tengerpart Karszt vidékén költ. Innen valók a zágrábi múzeum példányai (Fiume vidékéről). Dr. MADARÁSZ GYULA Noviban 1898 május havában gyűjtötte. Ez és a zágrábiak legtöbbje is – szerinte – amphileuca szinezetű.
