A KÉK KÖVIRIGÓ. Monticola solitaria (L.) 1758. *
A KÉK KÖVIRIGÓ.
Monticola solitaria (L.) 1758. *
Monticola solitaria (L.) 1758. *
Felfogásom szerint LINNÉ (Systema naturć 1758. X. kiad. 170. l.) a T. solitarius néven nem az ázsiai fajt vagy fajtát (Monticola philippenais MÜLL.) értette, hanem az európait. Ezért eltérőleg azok nézetétől, kik az előbbit solitaria, az utóbbit cyanea névvel illetik, a philippensist az ázsiaiakra meghagyom, mikor is a cyanea mint későbbi név az európai kék kövirigóra meg nem állhat, hanem a korábbi solitaria érvényesül.
[Turdus solitarius L. – T. cyanus L. – Merula coerulea BRISS. – Sylvia solitaria SAVI. – Monticola cyana BOIE. – Petrocichla cyanus KEYS. & BLAS. – Petrocincla cyanea DEGL.]
Jegyei: valamivel karcsubb, kisebb a húros rigónál; az első (kicsiny) evező hosszabb, mint a szárnyfedők fele; 2-ik evező rövidebb a 4-iknél; csőre és lábai feketék; szemei sötétbarnák. Az öreg hím főszine palakék, bizonyos világításban világoskékbe játszó, különösen a fej; evezői és farka feketék; a kisebb szárnyfedők kékek, a nagyobbak feketések, hegyükön keskeny fehéres szegés, ez által a szárnyon csík képződik. A tojó kékes barnásszürke, torka világos rozsdásbarna, feketebarnán szegett foltokkal; a szárny és fark sötétbarna; az alsó test sarlóalakú sötétbarna foltozással és barnásfehér tollszegésekkel tarkázott. A fiatalok világosabb alapszínűek, mint a tojó és sárgásbarna fehéresbe játszó petytyekkel borítottak.
Mértéke: H. 19,5–20,5; Sz. 12,2; F. 8,4; L. 3; Cs. 2,4 cm.
A közbeszédben gyakran szereplő, kérdéses vagy titokzatos «magános veréb» Dél-Európa sziklavidékein tanyázik s átterjed Ázsia szomszédos részeibe. Távol keleten a Monticola solitaria philippensis MÜLL. 1776. helyettesíti. Magyarország területén csak a tengerparton, Fiuménál a Karszt-hegységben fordul elő. A horvát tengerpartról származó példányok, a zágrábi múzeumban vannak. Erdélyben HAUSZMANN V. a Salamon sziklán, STETTER V. pedig Offenbányánál* látott volna egy-egy példányt, s utóbbi megjegyzi, hogy Brassó vidékén is alighanem előfordul; ez adatokat azonban elejtett példány nem bizonyítja s többet ottan való előfordulásáról nem is hallottunk. Életmódjában előbbihez hasonlít; a sziklákon él, gyönyörűen énekel s rovarokból táplálkozik.
Magy. orv. és term. vizsg. Munkálatai 1845. 149. l.
