A CSILP-CSALP FÜZIKE. Phylloscopus acredula (L.) 1758.
A CSILP-CSALP FÜZIKE.
Phylloscopus acredula (L.) 1758.
Phylloscopus acredula (L.) 1758.
[Motacilla acredula L. – Phyllopneuste rufa BREHM. – Motacilla rufa GM. – Sylvia rufa (nec BODD.) LATH., BECHST. – S. collybita VIEILL. – S. abietina NILS. – S. hippolais LATH.- Phyllopneuste solitaria BRHM. – Phyllopneuste hippolais (nec L.) MACG. – Ficedula rufa KEYS. & BLAS. – Phylloscopus rufus KAUP. – Phyll. collybita NEWT. – Trochilus minor FORST. – Phylloscopus minor LILF.]
Népies nevei: csilp-csalp; fűzfamadár.
Jegyei: legkisebb a füzikék közt, valamivel nagyobb, főleg hoszszabb az ökörszemnél; 2-ik (első nagy) evezőjének hosszúsága leginkább a 7-ikkel egyezik, többnyire ezzel egyenlő vagy a 6-ik és 7-ik közt áll;* a 3–4–5-ik evező a szárny leghosszabb tolla; szinezetre a fitiszfüzikéhez hasonló, legföljebb kissé barnább árnyalatú és sötétebb barna lábú (lövötteknél csakhamar feketésbarnává, ellenben a fitiszfüzikénél sötétbarnává válik a láb szinezete).
GÄTKE (Die Vogelwarte Helgoland 295. l.) azt irja, hogy a 2-ik = a 8-ikkal, a mit magyar példányoknál nem tapasztaltam.
Mértéke: H. 11,2–11,5; Sz. 5,6–6,3; F. 4,8–5,1; L. 1,8–2; Cs. 0,95–1,05 cm.*
PLESKE oroszországi példányokról vett mértékei szerint úgy látszik, hogy kelet felé e faj csőre, farka és csüdje hosszabbodik, a tollazat szine pedig – főleg alul – halványodik. Ezért Dr. C. FLOERICKE (Vers. Avif. Schlesiens 1892. 114. l.) két fajtát különböztet meg: a kisebb, sötétebb nyugotit (Phyll. acredula occidentalis) és az említett keletit (Phyll. acredula pleskei). A füzikék nehezen különböztethető és kevéssé ismert alakjainak tanulmányozása igen kivánatos lévén, felhívom reájuk a figyelmet s különösen arra is, hogy esetleg költözködés szakában ritka északi és ázsiai fajok is kerülhetnek elő nálunk, mint tényleg Helgolandon, sőt másutt Közép-Európában is kerültek már. (Phyll, tristis, fuscatus, borealis, superciliosus, proregulus, viridanus, nitidus, coronatus.) Végre megfigyelésre ajánlom a nálunk szintén előkerülhető Phyll. sylvestris MEISN. alakot, mely énekében is – a fitisz- és csilp-csalp füzike (Phyll. trochilus és acredula) sajátságait egyesíti magában s valószínüleg e kettőnek korcsa, mely azonban lehetséges, hogy szaporodásra képes s külön jellegét állandóan megtartja.
Egész Európában, még a Sarkkörön túl is fészkel; itt Tromső szigetén – 69°38' é. szél. – láttam és lőttem s COLLET szerint a 70°20’ é. szél. alatt is került már egy-egy feltévedő példány. Dél-Európában a síkságban nem telepszik meg, inkább a hegyekben él. Kelet felé Permig terjed. Nemsokára az erdei szalonkák megérkezése után, vagy azok java vonulásának idejében jelenik meg nálunk, az országos középnap szerint márczius 28–29-én. Ott, a hol előfordul, csakhamar észrevehetjük, ha szavát ismerjük, melyet szorgalmasan hallat. A csilp-csalp vagy czilp-czalp két szótag ismétléséből áll egész dalolgatása, melyet néha halkabban ejtett trüp, trüp, trüp, trüp vezet be vagy követ. Hivogatója hiüd, viüd, hiüd. A madárka eközben folyton a fák koronájában bujkál s kezdetben kivált a füzeken, fenyőkön, mert a többin még csak a rügyek fakadnak. Természetében valami czinegeszerű egyesül a poszátával, királykával; de van egy-két jellemvonása, mely a légykapókra is emlékeztet. Hazánkban körülbelül ugyanazokat a területeket lakja, mint a sisegő füzike, noha inkább sűrű alju s szakadozottabb, tisztásos erdőket kedvel; ligetekben, nagyobb kertekben szintén gyakori s úgy a hegységben, mint a sikságon tanyát üt. Inkább a fasudarakban, a magasabb ágak és lombok közt él, mint a többi rokona, noha vonuláson fenyvesek, bokrok, élő sövények aljában is keresgél s – valószínűleg azért, mert élelmét ez időben itt találja – a földszine közelében marad. Fészkét csak ritkán rakja pár arasznyi magasan, sűrű bokrok közé, többnyire a földön van az, hangafű, áfonya, szederindák, tüskék, gazok, csalánok bokrozatos helyein. Belsejét mindig tollakkal rakosgatja ki, hogy 5–7. fehér alapon, feketés aludt vérszínűen nem igen sűrűn pettyezett tojása jó melegen feküdjék.
Tojásmérték: H. 14–15,2; Sz. 11–12 mm.
Április végén először, juniusban másodszor költ. Szeptember végén és október közepén bucsuzik tőlünk. Javarészök már a Földközi-tenger partvidékein és szigetein telel, egyrészök azonban átmegy Afrikába is.
Tápláléka parányi rovarokból, szunyogokból, légyfélékből, hernyókból, kukaczokból, bábokból kerül ki, melyeket szorgalmasan szedeget le az ágak végeiről, a szélső lombozatról. Éppen mivel vadászterületei ott feküsznek a hol a fákat megrontó rovarélet főfészkei vannak, t. i. az ágak hegyén, nem különben mivel aránylag sokáig s elég nagy számban időzik nálunk s ezalatt – mert falánk is – kiváló serényen tisztogatja a kártékony rovarokat: erdőkben, kertekben nagyon hasznos madár, s parányiságát aránytalanul felülmulja gazdasági jelentősége.
