BUDA VÁRA. Új Buda, Ofen, Budin.
BUDA VÁRA. Új Buda, Ofen, Budin.
EREDETE.
Első kezdeti épűlete Ó Budához tartozott, ’s nevezetesen az Ó Budai Prépost, (a’ kinek ez a’ régenten Pesthez tartozott mezőség, GEYZA által ajándékoztatott vala,) építtetett itten a’ helynek igen kies, és ritka szépségű fekvésétöl felindíttatván egy kastélyt, mellyet hogy a’ rosz emberek kénnyek szerént fel ne törhetnének, néminémű kőfalakkal meg is erőssíttetett. Hasznos vala ez az épűletetske akkor, mivel a’ Tatárok által Házánknak nagy része felprédáltatván, e’ hely sérelem nélkűl megmarada. Minekutánna IV. BÉLA a’ dühös ellenségtöl lerontott helyeket lehetőképen megújjíttatta, MCCLXVII. esztendőben Várost kezde itten építtetni, kőfalakkal körűl vévén azt, sőt minden igyekezetét arra fordította, hogy az ellenségnek dühösködő erejét kiállható, sőt viszsza is verhető erőssége légyen.
HISTORIÁJA.
Szerentsés, sőt tsudálkozásra méltó előmenetellel épűltt, ’s gyarapodott vala e’ Vár, de BÉLA Király meghalálozván, Buda Vára is gyászban maradott, mert utánna LÁSZLÓ, testi gyönyörködtetéseitöl megvakíttatván, nem folytatták annak öregbítését. Külömbféle nevezetekkel is illettetett ez időben Buda Vára, mellyek deákúl ezek valának: Castrum Budense, novus mons Pestinensis, Arx Pestinensis, melly nevezeteket sokáig viselt, sőt némelly 287Pápák is azokkal illeték. (a) Vide Alexandrum Natalem Hist. Eccles. Tom. VII. C. 11. Artic. IX. p. 64. edit. Paris. 1714. fol.) Nevezetes Egyházi Gyűlés tartatott Buda Városában LÁSZLÓ Király idejében, 1279ben, mert e’ Királynak feslett erköltse miatt nagyon elhatalmasodtak a’ külömbféle viszsza élések, a’ Hit’, jó erkölts’, és az egyházi rendtartásnak dolgában. Sok jó, ’s foganatos törvények is hozattak, ekkor Fülep Firmánus Püspök elől ülése alatt. (b) Péterfy Caroli Conciliorum Tom. I.) Tsekély foganattya vala azoknak eleintén a’ Királyra nézve, a’ mint Timon leírta vala. Kedvezőbb indúlattya vala az után III. ANDRÁS Királynak Buda Városához, a’ ki a’ Városoknak előmenetelét, Poson Városa eránt is megmutatott jó téteményei szerént itélvén, e’ Városnak előmozdítását is kétség kivűl még inkább eszközlötte, ’s tellyesítette vólna, ha eleve történtt halála e’ jó téteményétöl Buda Városát meg nem fosztotta vólna: mindazáltal hólt tétemeivel megtisztelte. IIIdik. ANDRÁSNAK halála után, Tseh Országi VENTZEL hívattatott, némelly Fő Rendek által az Országba. A’ Római Pápa, más Ország’ Rendjeinek megegyezésével pedig KÁROLYT akarta emelni a’ Királyságra, a’ kit az ellenző felekezet megvetett. Szükségesnek vélte annakokáért VIII. Bonifátz. Pápa, hogy Budára követet külgyön, a’ Magyarok akarattyának meg egyeztetésére; de ez is eleinte kevésre mehetvén, a’ Budaiaknál megtiltotta ott a’ templomokban tartandó Isteni tiszteletet, mellyböl még veszedelmessebb következés származott, a’ megátalkodott elméjű Ventzelnek híveinél. Lásd Bonfiniust felőle; Azonban Fejérváron lett megkoronáztatása után Budán a’ józan, ’s mértékletes életet megvetvén, eszem iszomságra hanyatlott, mellyet Attya megértvén, félelembe esett, mint hogy attól viszsza nem akart térni. Tseh Országba útazván pedig, helyet nyitott Baváriai OTTÓ Hertzegnek, a’ kit, elégtelen lévén Pétermann, a’ kit Budán hagya Ventzel a’ kormánynak igazgatására, Ottót Királynak választották Károlynak ellenzői; hogy KÁROLYNAK ez által gátot vehetnének. Nagy pompával mutogatá OTTÓ Királyságát, a’ mint Túrótzi, 288’s Bonfin leírták. Melly magát hánytató, ’s gyermeki gyönyörűségű pompája után Buda Városa egyéb aránt is nem igen kedveltt Királyát, soha sem láthatta, mivel rabságba esvén, addig el nem eresztetett hazájába, míg Királyságárol le nem mondott. Azonban Ventzel viszsza térvén a’ Zsidók Zsinagógájához leg közelebb lévő kapun béfúrta magát a’ Budai Várban, ’s nevezetes vér ontás támadott. Meggyőzvén végtére minden vetekedő társait első KÁROLY, ’s Cardinális Gentilissel Budára, és Pestre jővén, a’ Rákosi mezőségen szabad voksok által Királyá választatott. Mellyröl olvasásra méltó, Péterfi Tom. 1. Concilior. ad ann. 1308. Azután magának Visegrádon építtete lakó helyet. Mindazáltal gyarapodott e’ Város, KÁROLY által is, egy Országos vásárnak felállíttatásával, a’ mint emlékezik felőle Timon. Szűntelen való lakó helye vala ez után a’ Királyoknak, minekutánna első LAJOS Király Visegrádon mintegy tíz esztendeig töltött lakasa után, ide költözött vala Királyi udvarával egyetemben. Nevezetes vala tovább Buda Városában a’ Lengyeleknek MCCCLXXIXdik esztendőben itt tartatott Ország gyűlése. Szépen felépűlt, ’s virágzott vala már Buda Város LAJOS Királynak haláláig, az az MCCCLXXXIIdik esztendőig; de ERZSÉBET, és MÁRIA Királynék miatt gyászba öltöztetett. Ugyan is kihívattatván Olasz Országból KIS KÁROLY, Királynak választatott, mellyet nem szívelhetvén ERZSÉBET Gara Nádor Ispánynak súgárlására Forgáchot nevezvén ki e’ gonoszságnak végben vitelére, eltökéllettek az ifjú Királynak megölettetését, illy színes palástolás alatt, hogy az ifjú Királyt magához hívatván ERZSÉBET, mint ha ZSIGMONDTÓL levelet vett vólna, mellynek ereje szerént, egy más között békeséget szerezhetnének; megjelent az ártatlan ifjú Király, ’s jelt vévén Garától Forgách, az ifjú Király azonnal halálos sebbe ejtetett. Gyengébben, és felénkebb szívvel uralkodának az után Budán a’ Királynék, sőt tett irtóztató tselekedeteknek meg bűntettetése eleibe, mintegy kézen fogva siettek: melly időben a’ zavaros környűl állásokhoz képest Buda Városában is öszve meg viszsza folytak a’ dolgok, mig ZSIGMOND Király Tseh Országból 289KÁROLYNAK halála miatt viszsza érkezvén, mind a’ Hazát jobb rendbe hozta, mind pedig annak Nagygyait, rész szerént kérelem, rész szerént pedig ajándékok igérete által magához hódítván, rész szerént pedig halálos bűntetéssel, mellyel Budán Sz. György’ piatzán kivégeztettek, (a’ mint Palma emlékezetben hagyta) a’ kívántt jó rendet fel nem állította. Megtudván Máriának fogságát, minél előbb lehető kiszabadíthatásában fáradozott, ’s megkoronáztatván, Zágrábba útazott, holott Olasz kísérőivel nyájasan fogadtatván, Máriával szerentsésen viszsza érkezett Buda Városába; mellyet reménység felett való előmenetellel gyarapított, és díszesített vala. Ugyan is MCCCLXXXVIIIdik esztendőben, Akademiát, vagy Fő Oskolát állítata fel itten, mellynek a’ Budai Prépost vala kórmányozója. Ámbár sokféle bajokkal kellett néki küszködni; mindazáltal üres ideje lévén, Budán szívesen mulatozott, sőt Ország gyűléseit is tartott itten, ’s kiváltképen való szabadságokat adott a’ Városbéli lakosoknak, kereskedési nevezetes előmeneteleknek eszközlésére. ZSIGMOND előtt való Királyok adták ugyan a’ Budaiaknak azt a’ szabadságot, hogy a’ külső Országi portékak itt tétessenek le, ’s azóknak kikötő helye légyen, mellyet ZSIGMOND Király is helyben hagyott vala; de mivel az által tsak a’ Budaiak dazdagodtak, más részeiben pedig az Országnak nem kevés akadállyát érzették a’ kereskedők, ’s hogy a’ több Várasoknak nyomattatásával egyedűl Buda ne gazdagodgyék, e’ szabadságjok bizonyos határok közzé szoríttatott, melly szerént MCCCCVdik esztendő után mindenféle portékákat másonnan is vásárolhattak, a’ kereskedők, ’s azok felöl akarattyok szerént való rendeléseket is tehettek, az ez esztendőbéli törvényeknek XIdik tzikkelye szerént. Indúlatosan vették ezt a’ Budaiak, ’s némellyek véllekedése szerént e’ vólt az oka, hogy a’ Buda Várbéli lakó helyet, a’ néki nem mindenkor önként engedelmeskedő Budai lakosok ellen újabb kerítéssel megerőssíttse. Melly pompás, és Királyi épűleteket tétetett Buda Várában, lásd (c) Decade III. Lib. V. p. 408. 4.) Bonfin munkáiban. ZSIGMOND 290Király uralkodásának idejében, telepedtek meg itten a’ külső Városokban a’ Rátz tartományból kiköltöztek, mint hogy György Igazgató Nándor Fejérvárat, tartván az Ozmanoknak erejektöl Zsigmondnak által adta, szűntelen való hozzá viseltető szeretetét, és hívségét akarván ez által megbizonyítani. ZSIGMOND Király is számos Kastélyokat, falukat, és Városokat ajándékoza néki. Úgy mint: Szalánkelement, Bechét, Kelpent, Világos Várat, Tokajt, Munkátsot, Tállyát, Regétzet, Szatmárt, Böszörményt, Debretzént, Túr Varsányt, mellyek halála után megint a’ Királyi Koronához viszsza kaptsoltattak. Nevezetes vala ez időben ZSIGMONDNAK Királyi Udvara, úgy hogy azt meszsze Országokból is meglátogaták, az akkor élt Királyi Hertzegek, a’ mint Bonfin leírta. Kiki képzelheti, hogy illy nevezetes Királynak uralkodása alatt e’ Város is híres, és tekintettel bírt vala. De ZSIGMOND halála után ALBERT uralkodásának kezdetével útálatos vér ontás, béllyegezé e’ Várost. Kevés idő múlva meghalálozván ALBERT, a’ ki Magyar Országban lejendő lakását nyilván való törvény által meghatározta, hólta után Lászlót szűlte ERZSÉBET Királyné, a’ ki az Esztergomi Érsektől bőltsöjében a’ Királyi Koronával megkoronáztatott: némelly haza Nagyaitól azonban ULÁSZLÓ Lengyel Országból Királynak választatván, Budára érkezett; de a’ Városnak nem előmenetelére, mert Szétsy Tamás az ifjú Királyhoz való buzgóságától ösztönöztetvén számos sereggel ostromolotta vala Buda Várát, ezen kivűl nagy dög halál is uralkodott vala az időben. Azután Ulászló a’ Varnai ütközetben megölettetett a’ Törököktöl, ’s Hunyadi János vala utánna az Országnak Igazgatója az ifjú LÁSZLÓ Király alatt; ’s Budán lakott. Ennek halála után Hunyadi László, ’s Mátyás eleintén ugyan ditsősséges nevelést, és előmenetelt nyertek; sőt Hunyadi László Budai Kommendans is (Kormányozó) vala. De minekutánna ez a’ Cziliai Grófot, a’ Király’ Báttyát, Belgrádon megölte vólna, (melly tselekedetröl lásd Katona, Palma, ’s más Történet’ íróinknak munkáit), a’ Budai tömlötzbe zárattatott, ’s nem sokára feje is vétettetett Budán a’ Sz. 291György’ piatzán 1457. Rövid idő múlva meghalálozott LÁSZLÓ Király is: kinek helyébe választatott Hunyadi, vagy Korvinus Mátyás, a’ ki az alatt Bétsbe, ’s onnan Prágába küldődött. Ez a’ Király kiváltképen felékesítette Buda Várát. Sőt az egész Ország új fényt öltözött vala magára, szerentsés, és győzedelmes uralkodása alatt, még pedig nem tsak külső; hanem belsőképen is, ’s szűntelen való lakó helye Budán vala; hanem ha gyakorti hadakozásai onnan a’ katonai seregekhez szollították, melly felől lásd Bonfint, (d) Decad. IV. Lib. VIII. p. 637.) e’ verseit tétette az időben leg nevezetesebb Királyi épűletyének felére:
Atria cum statuis, ductis ex aere, foresque
Corvini referunt Principis ingenium.
MATHIAM partos tot post ex hoste triumphos;
Virtus, aes, marmor, scripta perire vetant.
Corvini referunt Principis ingenium.
MATHIAM partos tot post ex hoste triumphos;
Virtus, aes, marmor, scripta perire vetant.
Igen híres vala Királyi Könyvtárja is, mellyet Oláh Miklós (e) In adparatu ad Historiam Hungariae Decadis 1. monumento 1. Cap. V. § 11. p. 9.) leírt vala, úgy, hogy, a’ ki a’ régi nevezetesebb Görög, és Római írókat voltaképen esmérni akarta, Budára folyamodott azoknak megnyerhetéséért, melly valamint Mátyás Királynak halhatatlan nevet, úgy Budának, sőt az egész Országnak is, különös díszt, és tiszteletet származtatott.
Meghalálozván pedig a’ diadalmas uralkodású MÁTYÁS Király, Buda Vára is, az egész Országgal gyászba boríttatott. Ugyan is külömbféle részekre szakadván a’ Haza Nagygyai, a’ lejendő Királynak választásában, eleinte KORVINUS JÁNOSNAK látszatott kedvezni a’ szerentse; de végre hirtelen által tolódván a’ Pesti részröl sokkal számosabban, mint sem JÁNOS előmenetelét reménylhette vólna; mint hogy a’ környűl állás veszedelmes vala, végre kiköltöze a’ Királyi Várból; még pedig minden drága Királyi kintsekkel, mellyeket az Attya fáradságosan egybe gyűjtött vala. Meggyőzvén azután ALBERT mind Német, mind Lengyel ellenségeit Budára Ország gyűlését hirdettetett, hogy az Ozmanokkal való ügyének, és ezek dühös prédálásainak is, szerentsésen véget vethetne. Viszsza érkezvén 292pedig ULÁSZLÓ útazásából, épen Budán talála az Ozman követeket, a’ kik tíz esztendeig tartó békeséges nyugodalmat kértek vala, melly időben sanyarú dög halál uralkodott Budának vidéken, ’s a’ Király is lakó helyéböl kimozdúlt vala; de esztendő múlva felszabadíttatván a’ veszedelmet okozható félelem alól, ismét szerentsésen viszsza érkeze, ’s MCCCCXCVIdikben, újjont Ország gyűlését tartatott; mellyben Özvegy BEÁTRIKSZ Királynénak feleségűl lejendő vételéről nyilván lemondott, mint hogy igértt szavát meg nem tartotta. Kevés idő múlva az Ország gyűlésének végezete után, ismét véres zendűlés támada Buda Városában, mellynek kezdete tsekély vala ugyan, de vége elég veszedelmes, és sok Zsidóknak halálával petsétetett, ’s nem is könnyen oltatott vólna el, ha a’ Király fegyveres katonáival, és némelly világi, ’s papi nagy Urakkal az erőszakoskodóknak nyilván való megölettetésével elejét nem vette vólna, a’ származandó nagyobb veszedelemnek; mivel őket sem a’ Királynak, sem a’ Papoknak, sem a’ világi Méltóságoknak tekintete undok tselekedetektöl el nem rettenthette. Nevezetes vala az után Buda Városában ZSIGMOND Lengyel Országi Királynak ULÁSZLÓ testvérjének itt vólt szállása, ’s mulatása; az után pedig ULASZLÓ Királynak ANNÁVAL való Királyi házassága, a’ ki LAJOS Királynak szűletésbéli fajdalmai miatt az árnyék világtól megfosztattatott. Nem tsak a’ Hazabéli zendűlés; hanem még a’ dög halál is nagyon uralkodott ez időben, mellytöl való félelem miatt ULASZLÓ Király Budáról Tseh Országba költözött, a’ honnan szerentsésen megérkezvén, midőn a’ köz tsendességnek, helyre állításában fáradoznék, kevés idő múlva meghalálozott 1516ik esztendőben az egész Országnak hanyatló környűl állásában. LAJOS Király jutván utánna a’ Királyi méltóságra, kevés ideig élhete azzal, mert SZOLIMAN Tsászár türhetetlen kevély gőggel fegyverre szóllítván, kevés seregével Mohátsnál vele megütközött, magának, és az Országnak is felejthetetlen kárára! Mihelyt e’ nagy szerentsétlenséget Budán MÁRIA Királyné meghallotta, leg ottan öszve takaríttatá minden Királyi kintseit, 293és mozdítható jószágait, ’s követvén a’ Budai Német, és Olasz hereskedők is példáját, elköltözének Buda Városából. Kedve szerént történt ez SZOLIMAN Tsászárnak, a’ ki az Országot minden felé pusztíttatá, maga pedig személlyesen a’ Duna mellett sátort veretvén Budára érkezett. Megszemlélgetvén a’ Várnak hasonlíthatatlan szépségű fekvését, maga is különösen megkedvellé, ’s magasztalta vala; de az Ozman törvények, ’s szokások szerént onnan sátorába viszsza költözött. Midőn a’ meghólt LAJOS Királynak képe mutattatott előtte, szívesen sajnálkozott szerentsétlenségén; ’s kiváltképen hogy jobb tanáts adókkal nem gyámolíttatott, hozza tévén, hogy ő nem az Országnak elvételére; hanem gyalázattyának megfenyítésére érkezett vólna rettentő nagy seregével, a’ mint ezeket MÁRIA Királynénak is tudtára adatta. Sérelem nélkűl hagyta vala ekkor Szoliman Buda Várát, kivévén a’ Városnak elégettetését, és a’ Királyi szobákban KORVINUS MÁTYÁS Király által készíttetett Herkulesnek, Apollónak, és Diánnának képeit, három igen nevezetes ágyúkat, és némelly különös mesterséggel készűlt réz oszlopokat, mellyeket Budáról gyözedelmének jeléűl Országába vitetni parantsola. Mintegy húsz nap mulatott vala Buda körűl, melly idő alatt az egész körűl, és meszsze fekvő tartományok is mind felprédáltattak, ’s mind lakosaitól, mind pedig kintseitöl, és vagyonnyaitól kiüríttettek; az embereket, és aszszonyokat, ifjakat, véneket, minden külömbség nélkűl siralmas rabságjokra fűzögetvén. Illy keserves állapottya vala ekkor árva Hazánknak! Királlyá választatván pedig ZÁPOLYA JÁNOS, előbb kivánta vala Buda Várát elfoglalni, mint sem a’ szokás szerént megkoronáztatott vólna, a’ hová Tokaji úttyából szerentsésen elérkezvén, megsiratta a’ Várnak állapottyát, tudván, ’s esmérvén annak Királyi vólt fényességét, ’s méltóságát. Rendeléseket tévén a’ Várnak kitisztítása, és őrízete felől, Fejérváron megkoronáztatott, ’s onnan lett viszsza jövetele után I. FERENTZ Frantzia Királlyal, CLEMENS Pápával, és a’ Venétziai, és Florentziai közönséges társáságokkal szövetséget kötött. Bátorságosan 294vala még Buda Várában JÁNOS, megértvén pedig FERDINÁNDNAK sokkal nagyobb erejét, mindenképen szorgalmatoskodék, hadi seregének öregbítésében, melly nem nagy előmenetellel, és igen lassan szaporodott vala. Budánál vólt még a’ vízi sereg, midőn fülébe ment, hogy némellyek vagy erejekhez nem bízván, vagy elhidegedett hajlandoságjok miatt, módgyok adódván, FERDINÁNDHOZ készűlnének magokat kaptsolni, melly tsak ugyan meg is történt. Megbátrabbodván ez által FERDINÁND, Tatát, és Esztergomot, elfoglalta, ’s Buda felé közelített: JÁNOS pedig látván erejéhez képest való tsekélységét, Hatván, ’s majd Gyöngyös felé indúlt. Óhajtott kedve szerént történt ez FERDINÁNDNAK, a’ ki Buda Városát, és Várát minden akadály, ’s vér ontás nélkűl elfoglalta, ’s hogy az egész Országot rendbe szedhesse, Ország gyűlését hirdettetett Budára, kegyelmet igérvén a’ JÁNOS partyán lévőknek, ha megjelenédenek; ’s reménységénél számosabban egybe gyülekezének. Ezt meghallván JÁNOS, Gyöngyöst is elhagyá, ’s Tokaj felé indúlt, holott megverettetvén, innen ismét az Országnak alsóbb széle felé, vonúla. FERDINÁND azonban Buda Várának Fő igazgatását NÁDASDI TAMÁSRA bízá, ’s Bétsbe viszsza költözött. Jó reménységben vala már a’ Tsászár Magyar Országnak hatalmában, lejendő megmaradhatása felől; de azzal tsak két esztendeig élhetett, mellyeket Ország gyűléseivel nevezetesített.
Szolimán Zápolya Jánosnak pártyát fogván, fényessen késértette Buda Váraig, a’ kiknek érkezéseket meghallván a’ Budai kereskedők, vagyonnyaikat öszve szedék, ’s Esztergom, Poson, és Német Ország felé siettek. Nádasdy Támas pedig Buda Várának akkori Fő Kapitánnya, minden módokat elkövetett, a’ Várnak vitézi móddal lehető oltalmazásában: de végre a’ Németek szabad elmehetéseket megértvén az Ozmanoktól, elhanyatlottak mellőle; ’s minekutánna sem kéréseivel, sem fenyegetődzéseivel eszekre, ’s kötelességjeknek tellyesítésére nem hozhatta, a’ Vár is által adattatott. Nádasdi Tamásnak Vitéz maga viseletéért történtt állapottya felől, külömbféle értelemben lévén az Irók, lásd felőle Bél Mátyást 295(f) Histor. Urbis Budensis. Perj. 11. §. 14. pag. 289.) És így kevés fáradsággal, és vérontással SZOLIMAN Buda Várát elfoglalván, által adta azt JÁNOSNAK gondviselése alá; ’s Bétsből lett ostromjának, feloldozása után, holott semmire sem mehetvén e’ képen iktatta bé JÁNOST Királyi méltóságában: „Te in Fratrem, et amicum meum recipio, Regemque Budae, et in Hungaria declaro, opem, et tutelam meam, in posterum quoque polliceor. Habes hic Coronam, sceptrumque, et cetera Regia ornamenta, quae ut accipias, et beneficii mei memor esse velis, partoque, mea opera Regno diu fruaris, illudque ad posteros feliciter transmittas, hortor, et cupio.” A’ JÁNOSSAL lévő Haza Nagygyainak pedig ezeket mondotta: „Vos vero Proceres aeque jubeo, ut nisi ultorem hunc gladium experiri velitis, huic Regi vestro omnem honorem, deferre, et obedire contendatis.“ Illy móddal hagyá el SZOLIMAN az Országot MDXXIXik esztendőben, maga után hagyván őrízetre három ezer hajós katonákat, mint hogy a’ közelgető téli idő haza felé kénszeríti vala, sietőleg el útazott. Ország gyűlését tartott ez után való esztendőben JÁNOS Király Budán; de a’ mellyre nem sokan jelenének meg, a’ Hazának Nagygyai közzűl, ’s Bánfy Jánost, a’ kevés jelen lévőknek nagy megelégedésekkel Nádor Ispánynak választotta. 1530, kemény ostromjával vette vala körűl Rogendorf Buda Várát, és azt három felé osztott hadi népével éjjel, nappal törettette. Látván JÁNOS Király Rogendorf Fő Vezérnek szerentsés előmenetelét, jónak itélte katonáit Sziget Vára alól Budára szóllítani e’ képen: „Budam a Germanis obsidione cinctam scitote, et quamquem Urbs adhuc in nostra esset potestate, tamen si fidei memores estis, nosque salvos esse cupitis, postpositis, quae remorari vos possent omnibus, huc adcurrite, quin potius advolate.“ Mellyet megértvén mind a’ Vezérek, kik között első megjelentt Személy Nádasdy Tamás vala, mind pedig más fegyveres Urak egész lehetőséggel, Budára siettek. Megörűlvén JÁNOS Király Nádasdy Vezérjének elérkezésén, azonnal kirepűlt e’ nevezett Vezér a’ Várból, hogy az ostromlókkal erejét éreztesse, a’ kit 296meglátván Bánfy Boldizsár, a’ Tsászár részére hajlott Magyaroknak Vezérje egyenesen fegyverre szóllíták egy mást, ’s nagy erővel tsapának öszve, mellyet a’ Német lovasok észre vévén végét szakasztották a’ viadalnak, ’s a’ Tsászáriak sátoriakba, a’ Budaiak pedig a’ Várba viszsza vonúltak. Azonban szűnetlen ostromlott a’ Tsászári három részre osztott sereg a’ Várat, ’s látván a’ Vár falainak omladozását, és hogy már a’ felmehetésre, út nyittatott vólna, felmászást parantsola Rogendorf; tódúlának fel felé a’ Németek elég serénséggel, és férfias erővel; de a’ Magyaroknak vitézsége által ismét meg ismét viszsza nyomattak, még pedig nem tsekély veszteségjekkel. Viszsza vonák annak okáért magokat az ostromlók, és tsak előbbi helyekről tüzelének a’ Vár falaira. Mind a’ kétfélnek öregbűle sanyarúsága, mert a’ Németek ereje a’ nagy essőzés, és alkalmatlan idő által, a’ Várban lévőké pedig az éhség által lankasztatott; úgy hogy már ló hússal kénteleníttetének életeket táplálni; az állatok pedig az éhség miatt tsak alig lézengettek. Egyedűl JÁNOS Királynak számára vihettek bé lopva egy lóvon eleséget. Illy szorongatások között lévén a’ Király kéntelenítetett az Ozmanokhoz segedelemért fojamodni, melly kérését ezek vévén, mind néppel, mind eleséggel Budára siettek; de Rogendorf megértvén érkezéseket, nem várta bé őket; hanem táborának nagy részét, és beteg, megsebessedett katonáit is az ellenségnek prédáúl kitétettetve elhagyá! Alig indúlt vala el Rogendorf, és már az Ozmanok segéllő serege elérkezett, mellyet JÁNOS Király megköszönvén kéri vala, hogy úttyokat Nándor Fejérvár felé viszsza vennék; de e’ kérésének nem adott helyt a’ kegyetlen szívű Mehemet; hanem az elindúlt, és más Keresztény seregeknek prédálásokra küldötte vala katonáit. Melly alkalmatossággal Istvánfy szerént a’ mindenféle ragadományokon kivűl tíz ezer embert rabolának el a’ kegyetlen Ozmanok, kiket JÁNOS Király ablakából látván, megkönyvezett vala. Férfias, és állandó bátorságát mutatta JÁNOS Király Buda várának ekkori ostromoltatása alkalmatosságával, és a’ Városbélieket is, hogy kiállott sanyarúságjokat 297édesíttse, új szabadságokkal megajándékozá. Meghallván azonban JÁNOS Király SZOLIMAN Tsászárnak nagy hadi erővel való Buda felé intézett jövetelét, jó reménységgel várja vala őtet; de abban nagyon megtsalatott; mert egészszen más szándékja vala az Ozman Tsászárnak, mint sem felőle vélték vólt. Meghalálozván JÁNOS Király Vels Vezérnek igazgatása alatt Buda Városa ostrommal körűl vétetett vala, mellyet Török Bálint bent lévő seregével elég vitézűl oltalmazott. Nevezetes vala itten a’ Magyaroknak a’ Németekkel való hajba kapása, mellynek letsilapítására menvén, a’ Magyarok részéröl Perényi, a’mazokérúl pedig Vels mind ketten részesítettek a’ zenebonának gyümöltsében, ’s ennek az első ostromnak kezdete a’ Németek által véghez vitt prédalással undokíttatott; mellytöl őket, hogy Török Bálint eltilthassa jó erővel támadá meg a’ Tsászáriakot, ’s zabolát is vetett ellenségeskedő indúlattyoknak. Gyanakodván pedig Vels a’ Magyaroknak hívsége felől, feloldatta Buda Várának ostromlását, és nem nagy hírrel költöze el alóla: tavaszal pedig ismét ostromoltatta FERDINÁND Buda Várát, Rogendorf Fő Vezérre bízván, a’ hadi kormányt. Látván ez a’ Várnak sokkal erőssebb voltát, mint az előtt, kérés, és igéretek által akart hozzá jutni; de semmire sem mehetvén, keményen ostromlotta vala a’ Várat; érezték néminéműképen a’ Várbéliek is a’ közelgető veszedelmet, erejeket megkettőztették, ’s minden tehetségjeket arra fordították, hogy a’ fel, és bérohanni akarókat véres főkkel verhessék viszsza. Rogendorf pedig, mint hogy a’ Várat, és annak falait haszon, ’s előmenetel nélkűl veretteté, puska porral való felvettetés által szándékozott ártani a’ Várbélieknek; de ezt is sokáig sikeretlenné tette a’ Várbélieknek szemes vigyázattya, ’s ellent álló hasonló munkalkodásaik. Súllyosabbodván pedig napról napra a’ nagy szükség, ámbár Török Bálint elejét venni mindenképen törekedett; végre alatomban való megegyezést eszközlött Révay Ferentz, az ostromlott Tanátsbéliek között, részére hajtván Paltzán Pétert, Bornemisza Tamást, és Györgyöt; Révay Mihályt 298pedig nagyobb bizonyságnak okáért kezesűl hagyta Rogendorf Fő hadi Vezérnél. De Rogendorf nem akarván, hogy Buda Vára a’ Magyarok eszközlése által jusson FERDINÁNDNAK hatalmába, a’ helyett, hogy éjjel a’ kirendelt kapuhoz Magyarokat küldött vólna, négy válogatott Német sereget rendelt ki; meglátván, hogy a’ titkon kinyittatott kapun nem Magyarok, hanem Németek tolódnának, Révait fel szóval kiáltá Bornemisza Tamás; mellyre Német, és előtte esméretlenűl zörgő szavakat hallván Tamás, ’s a’ vigyázó katonák is észre vévén a’ tsalárdságot, tűzet adának, jelentvén általa az ellenségnek jelen létét. Megijedének a’ Németek, ’s nagyobb részént viszsza szaladtak, a’ kik pedig bátrabbak vóltak, a’ kapunál öszve szoríttatván, rész szerént felapríttattak, rész szerént pedig rabságra jutottak. Viradóra azután megvisgáltatván a’ dolog példásan megbűntettettek a’ Várnak alattomban való feladói. Rogendorf pedig későre fájlalván az elmulatott, ’s megfordított alkalmatosságot, Révay Péternek állatása szerént, szégyenlvén tettét, bújában Samariában kevés idő múlva az ostrom után meghalálozott. Meghallván a’ Tsászáriak, hogy már mind a’ Törökök, mint pedig JÁNOS Királynak részén lévő Magyarok, segedelmére sietnének a’ Várnak, külömbféle véllekedésekre szakadtak a’ Tisztek, mellyeket Rogendorf megvetvén, megparantsolá, hogy a’ Tábor helyében maradgyon. Óltalom nélkűl találván az Ozmanok, Csepely szigetét hirtelen elfoglalák azt, ’s azonnal kezdődtek az apróbb ütközetek, eltökéllvén végre a’ nagyobb tsatát, hathatós erő szállíttaték hajókra az Ozmanok által, és már veszedelemben vólt a’ Német sereg; sőt az egész tábor, hogy ha rész szerént az éj, rész szerént Eberstorf, és Márius Specicásius hajós seregei az Ozmanokat vitézűl viszsza vervén, a’ tábort jókor ki nem szabadították vólna. Nem öregbűlt mindazáltal e’ gyözedelem által az ostromnak előmenetele, mert Török Bálint kirontván a’ Várbol, hathatosan megtamadá az ostromlókat, ’s több kárt is okozott vólna; hogy ha a’ Pesti nagyobb ágyuk erejétöl embereit nem kivánta vólna megkémélni. Megízené egyszer’smind Perényi 299Vezérnek, hogy az Ozmanok’ nagyobb erejét bé ne várnák, melly a’ tábornak utolsó veszedelmére leszsz; hanem azt kedvezőbb időre megtartani igyekeznék. De Rogendorf nem akarván FERDINÁNDNAK híre nélkűl feloldani az ostromot, végre fejekre omlott a’ keserves veszedelem, mert tsak ugyan feloldván az ostromot nyomon kergettettek, verettettek, ’s üzettek az ellenségtöl. Így leve vége e’ lassú, és a’ Kereszténységnek eléggé siralmas Buda Fő Vára ostromoltatásának, mellyet Schesceus (g) Ruinarum Pannonicarum libr. 1. Vers. 43.) elevenen lefestett. E’ vala az a’ siralmas időnek pontya, mellyben Buda Vára kevés idő múlva az Ozmanoknak birtokokba jutott. Ugyan is tudtára adatván SZOLIMANNAK, JÁNOS’ halála után, Buda Várának FERDINÁND által való kemény ostromoltatása, sietve igyekezett Váradig annak felszabadíthatásáért; megértvén pedig, hogy már felszabadúlva van, lassú lépéssekkel érkeze Ó Buda alá, holott sátorokat veretvén megtelepede nagy seregével, ’s követeket, és álnok igéreteket ízenvén, ISZABELLA Özvegy Királynénak, Átkozott szín alatt tettette szeretetét, ’s a’ kisded Király eránt való hív barátságát, és oltalmát, kéreti vala egyszer’smind az Özvegyet, hogy a’ Kis ZSIGMOND hozzá kiküldettetnék. Szorgos aggódásba esett ez által az Özvegy Királyné; de kérését megvetni nem bátorkodott. Kiküldvén annak okáért a’ kisdedet, némelly fő emberekkel, kiváltképen való módon fogadtattak SZOLIMAN által. Más felől ellenben seregenként, a’ Várba gyülekezének a’ Törökök, ’s hirtelen elfoglalák a’ Várat, sőt nyilván hirdették, hogy mindenek letévén a’ fegyvert, békeséges tsendességben maradnának, a’ kik pedig a’ SZOLIMAN istentelen parantsolatyának engedelmeskedni nem akarnának, halállal fogják megboszszúlni. Meglévén az álnokság, viszsza küldettetett az Özvegy Királnénak a’ Kisded ZSIGMOND; de György Szerzetes, Petrovitzi, Török, Verbőtzi, és Battyáni Fő Urak letartóztattak, kiket minekutánna a’ Királyné viszsza kéretett vólna, e’ képen felele SZOLIMAN: „Non ita se fidem, humanitatemque omnem exuisse, ut Reginae Proceres, suae creditos fidei, per injuriam, contumeliamque 300detinere velit, sed cum videat, germanos, et Reginae insidiari, et puero, adhibuisse tantisper in Consilium, ut cum purpur at is suis in comune consulerent, resque pupilli extra periculi metum, se moderatore collocarent.” Viszsza is küldettek azután az említett Urak Török Bálint Fő Vezéren kivül, a’ ki először magánál az Ozman Tsászárnál, de azután fogságba marada. Veszedelmes tanátskozások valának ez alkalmatosságal Magyar Ország ellen, mellyek néminéműképen Rastenesnek józanabb véllekedése által enyhíttetvén ezt a’ rendelést végezte Szoliman, hogy Buda Várát az ifju Királynak felnevelkedéséig maga hatalmában megtartsa; hitével, ’s petsétes levelével erőssített igérete ellen, mindazáltal Budának Scheseus szerént, elég siralmas pusztúlást, és gyászt okozott.
Nem lévén módgya, és tehetsége az özvegy Királynénak, hogy illy hatalmas ösztön ellen valamit mozdíthatna, egybe szedvén az Ország, és maga mozdítható kintseit, nagy részét elosztogatván az Ozmanok között, Török Bálint kedves Fő Vezérjének ki szabadíthatásáért, végre ki költözött Buda Várából, gyászban, és keservesen pusztíto kegyetlenkedőknek hatalmokban hagyván azt. Hogy pedig Török Bálint fogságba kerűlt, némellyek György Szerzetest állítyák okának lenni; mivel Buda Várának ostromoltatásakor kardgya, és keze vérrel párologván azt mondotta vala néki, hogy illy nagy fáradságának rövid idő múlva jutalmát fogja kérni a’ Királynétól; ennek pedig gyűlölségében esvén, nem örömest szívelte Bálintot. Mások pedig úgy véllekednek, hogy Mechmet Bassától tsudálván vitézi erejét, és nagy tehetségét, kivált képen meg ajándékoztatott, a’ mint Schaeseus leirta, ’s hivségét ajánlván az Ozmanoknak, azt meg nem tartotta; mivel Perényinek az Ozmanok jövetelét, nem tsak ki jelentette, sőt lejendő veszedelmekröl is jó eleve meg intette. Ki szabadúlhatott volna ugyan Bálint fogságábol ZIGMOND Lengyel Országi Királynak eszközlése által is; de véllekedésében állandó vala, ’s még azután is ezeket mondotta fogságában. „Quid nobilius esse potuit, quam nostrae nationis auxilia, quae cognationis, et sanguinis, mutuaeque 301benevolentiae necessitudinem includunt, externis verisque hastibus subtraxisse, ut Germani minori nostrorum periculo vincerentur, illi vero clade crepti superessent, qui ad referendam, simili in casu benevolentiam, insperati adeoque insignis beneficii memoriam retineant?“
Nagyon fájlalván FERDINÁND a’ Várnak illy váratlan móddal történt Ozmanoknak birtokokban való lételét; eltökéllé, hogy aztat hadi erővel az Ozmanoknak kezekből ki ragadgya, mellyet kiváltképen az Olaszok is óhajtottak, és tanátslottak, hogy az ostrom, meg tsekéllyedvén a’ dög halál miatt a’ Várbéli erő sietőleg elkezdődnék: míg újj segedelem nem érkeznék; de a’ Németeknek késedelmeskedései által, el mulatván a’ jó alkalmatosságot kárt valva érzették annak halogatását. Ugyan is szemes, és erőss Passái valának ekkor Buda Várának, úgy mint Epirusbéli Balis, utánna Halis Eunuchus rendeltetett, a’ kinek viseltt dolgairól lásd Istvánfit. Minémű állapotban vala ez idöben Buda Vára leírta Buszbech, (h) Legationis Turcicae Epistola 1. p. 15. Libr. XVIII. p. 330.) ’s egyszer’smind azt is, melly gyanúsak a’ Törökök a’ Keresztények felől. Valamint Buszbeck leírta vala Buda Várának fekvését, és állapottyát, úgy elő adta Profius is. (i) Itineris Bisantini Lib I. p. 4. Francof. MDLXXXIII.) Esméretesek, ’s el szomorítok lévén Buda Városának ekkori környűl állásai az Ozmanoknak jármok alatt, mellyet elég bőven lefestett Bél Mátyás. (k) In notitia Hungariae novae Tom. III. Sec. I. Historiae Urbis Budensis Perjod. 11.) Halis után Tojgones tétetett Buda Várának igazgatójáva; ez után pedig Kassonus, IZABELLA tzéljának kiváltképen való előmozdítója, ’s azoknak is, a’ kik FERDINÁND ellen törekedtek vala. Ruszthanes jutott utánna e’ hivatalra, ez után pedig kevés idővel, ifjabb Ibraim rendeltetett. Meg halván pedig az idejében uralkodott dög halál által, Arszlan jöve helyébe, a’ ki a’ vízi Várost megerőssítette. Meg ölettetvén Arszlán, helyébe Mustafa tétetett, a’ ki mind a’ fördőköt ínye szerént költségesen megépíttette, mind pedig számos puskaport készítő, és őrlő malmokat építtetett. Utánna Regefusz következett, ’s 302majd a’ nevezetes Ferhates a’ kit fösvénysége, és igazságtalansága miatt nem szenvedhetvén, tulajdon tisztyei fosztották meg életétől. Az után Házán Bassa leve Buda Várának igazgatója, a’ ki Fejér Vár alatt Topolcsányi Jánosnak lovagjai közzűl szembe találkozván, valamelly néma Huszárral, ’s eltörvén drága kardgya, tsak alig szabadíthatta meg életét, serény elfutásával. Utánna az erős Szulyman tétete által Temesvártól Buda Várában, a’ ki MDXCVIII. esztendőben. Mátyás Királyi Fő Hertzegnek ostromoltatását olly vitézűl ki állotta; ki lovagolván pedig egyszer maga mulatságáért, mint egy hatvan lovagjaival Pálfynak Esztergomból ki küldött szagúldó katonái által, le esvén a’ tüzelés miatt meg ijedett paripájáról, szerentsésen elfogattatott, és Bétsbe sietőleg MÁTYÁS Fő Hertzegnek küldettetett ajándékúl. Szulymannak elfogattatása után Murares tiszteltete meg a’ Budai Bassai hivatallal, a’ ki Fejér Vár alatt Mechmet Kihajával megölettetett. Meg hodoltatván Győr Városa parantsolat érkeze Bétsből, hogy Buda Városa ostromoltassék, a’ diadalmas Svartzenburg, és Pálfy Fő tisztekre bízattatván annak Fö kormányozása, ’s leérkezvén a’ Tsászári ostromló erő, Sátort vert vala ó Buda alatt, ’s kevés idő múlva meg vétettek a’ fördők, ’s tovább is előre tolódtak volna a’ Katonák, ha Svartzenburg Fő Vezér által nem tartóztattak volna. Meg érkezvén pedig MÁTYÁS Királyi Fő Hertzeg is a’ táborba, megkettőztetett erővel tüzelének a’ Vár falaira, ’s végre tellyes erővel vitézkedvén, el foglalák a’ Vizi Várost. Történt azonban, hogy mint egy négy szász Ozmanok sem a’ Várba, sem pedig a’ Pesti hídnak őrízeteihez nem juthattak, meg előztetvén a’ Tsászáriaktól mind egy lábig meg ölettek. Fel hevűlvén a’ további üldözésre, mind le szabadalták volna tovább is az útszákon az Ozmanokat; de a’ vízi toronyból egy sereg Jántsárság segedelmekre rohanván, a’ leg dühösebb erővel támadák meg a’ Tsászári magyarságot, ’s közűlők sokakat a’ Duna vizébe ugrattattak, lásd felőle bővebben Istvánfit; a’ ki a’ vizi Városnak elfoglalásával nyertt kevés hadi eszközöket, és egyéb tsekély joszágokat is meg nevez e’ pontra nézve. El hagyván az Oszmanok 303a’ Szent Gellért hegyét, helyekre nyomúla Pálfy, ’s keményen ostromolák minden felöl a’ Várat, melly által az Ozmanok elkeseríttetvén, dühös erővel ki rohantak a’ mieinkre, ’s látván mind nyakas ellent allásokat, mind pedig szemes vigyazásokat az Ozmanoknak, föld alatt való ásattatással igyekeztek az ellenséget meg alázni. Hátráltatta ez igyekezetet, egy részröl az essőzés, más részröl pedig a’ nagy segedelmi török erő elérkezésének híre; ’s végre ellankadván az ostromló kedv, felóldattatott Buda Várának ekkori ostromoltatása.
Megujíttatott az után Rosszvurmnak vezérlése alatt, ’s a’ Pesti, és Budai hídnak, elfoglalásával kezdődött, de minél nagyobb erővel igyekeztek a’ Keresztények a’ Várnak meg hodoltatásáért; annál hathatósabb vakmerőséggel törekedett ellenek az ellenség, mellyet MÁTYÁS Király Fő Hertzeg személyesen lett ide érkezése után, eléggé tapasztalt vala. Meg lévén pedig tiltatva, hogy a’ Királyi Hertzegnek távol létében a’ Vár végső képen ne ostromoltassék, mellyet Rosszvurm nem örömest szívellett, el annyira halogattatott a’ Várnak ostromlása, míg az időből ki szorúlván, végre az ostrom is fel oldattatott. Minémű undok tisztátalanságban vala ez időben Buda Vára le festette Bokátzius Kassa Városának követtye, és Polgár mestere, ’s Botskainak kisérője, mellyet rész szerént az Ozmanoknak tisztátalansága, rész szerént pedig az MDCVI. esztendőbéli menykőnek égető bé tsapása okozott vala, sok embereknek meg ölettetésével; melly égi tűz által támadott égés több nevezetes épűleteket károsított; a’ puska pornak fel lobbanása pedig a’ tsonka toronynak le rontásában hagyta fel, e’ szerentsétlenségnek emlékezetét. Más gyúlladások is sanyarították a’ Városnak egyébaránt is inséges voltát, ’s majd a’ kő essőnek öldöklése MDCLX. esztendőben, melly mind az embereknek, mind az állatoknak, mind pedig a’ határnak igen ártalmas vala, MDCLXXVI. esztendőben pedig a’ kísértetek által győtrettek az Ozmanok, ’s egészen meg félemledvén, Konstantinápolyba is bé jelentették nagy nyughatatlaníttatásokat. Külömbféle apróbb esetek történtek az után a’ Budaiakkal, és annak Vezérjeivel, 304majd Rákótzival, majd Tökölyivel, a’ ki a’ Németek által le tapodott Magyar Nemzetnek szabadságait, ’s törvényeinek meg szegéseit, olly móddal, és színnel tudta elő adni, ’s egyszer’smind az Ozman Tsászárnak oltalma alá ajánlani az egész Nemzetet, hogy azon minden tanátsosi kontyos fők kivált képen felindíttattak, és a’ Hazára elég keserves inséget, ’s vér ontást árasztottak.
Gyözedelmeskedvén végre a’ Tsászári sereg Párkánynál, eltökéltetetett a’ hadi Tanáts által, hogy Buda Vára Lotharingiai Hertzegnek vezérlése alatt, ostrom alá vétettessék melly meg is történt MDCLXXXIV. esztendőben. Tsekély vala ugyan Lotringiai Hertzegnek serege a’ nagy tzélhoz képest, mindazáltal bizván előbbi gyözedelmeiben, késedelem nélkül megindúlt, ’s végre Buda felé érkezett ostromló seregével, mellyet nagy dűhösséggel támadott vala meg két felől húsz ezer jántsárság; de a’ Tsaszáriaknak vitézsége, ’s jól intézett ágyúzásai által viszsza verettettek. Ismét újjabb erővel támadák vala meg az Ozmanok a’ Tsászáriakat, ’s félelmes is lett vólna következése, de a’ vigyázatra jól rendeltt Sultz serege, és az egész tábornak vitézsége által ismét viszsza nyomattattak. Látván végre Seraskier Bassa, a’ Tsászáriaknak férfias magok viseletét, a’ leg szebb, ’s meg bízottabb lovagjait indíta a’ Tsászáriak ellen; de ezek is hasonló szerentsével vissza verettettek, ’s tábort telepítvén az Ozmanok által elhagyott felső ferdőknél, törettetni kezdék a’ vizi Városnak kő falait. Látták, ’s jól érzették ekkor az Ozmanok, a’ Keresztényeknek vitéz erejeket, ’s törekedéseit, minekokáért hadi fortéllyal igyekeztek azt meg alázni. Félemlítő vala a’ véres verekedés, míg ennek is lehető képen ellent állván a’ Tsászáriak, végre el foglaltatott a’ vízi Város, és fel is égettetett. Hogy pedig az ellenség szorosabban bé zárattathassék, el foglaltatott vala Szent Gellért hegye is, mellynek akadályoztathatására az Ozmanok nagy számmal ki rohantak a’ Várból, és mind a’ két részröl elég számosan elhúllottak. Meg határoztatott ez után, hogy a’ Várbélieket a’ Bétsi kapunál Stárenberg Makszimilián, segéllő Tiszti Társaival, a’ Fejérvári kapunál pedig Krojusz Vezér, 305Tiszti társaival, és hatalma alatt lévő népével támadnák meg. Lotharingiai Hertzeg pedig Seraskier Passát alázza meg, ’s futásra is kénszerítette, semmivé tévén mint egy három szász tevék által ki gondoltt, ’s a’ mieink ellen indított hadi fortéllyát; de e’ győzedelem keveset hajtott, a’ Várba lehető bérontásra nézve. Mert minek utánna az Ozmanok a’ hoszszas ostromló ágyúzásokat nem tsak ki állották; hanem a’ le törettetett helyeket is darab kőszirtekkel bé fóldozgatták, sőt még a’ Tsászáriak ellen is kártékonykodtak; végre puskapor által való fel vettetéssel igyekezték siettetni a’ győzedelmet; de szerentsétlen előmenetellel, mert az egyik fel vetés a’ mieinknek úttyokba esett; még pedig nagy kár vallással: a’ másodig pedig a’ levegőbe repűlt, elég tsekély foganattal. Hasonló sikeretlen előmenetellel történt a’ Bétsi kapunál való fáradozás is, mert az ellenségnek szemessége, minden történhető veszedelmeket meg előzött, és soha meg nem szűnt a’ Tsászáriakat lankasztani. Látván e’ szerént a’ Fő Vezér a’ Várbélieknek szerentsés magok védelmezéseket, minekutánna valamelly szökevény által tudtokra adatot, hogy az ostromlottak víz nélkül szűkölködnek, el tökéllették vala a’ vízi kapun lejendő bé rohanást, hogy így az ellenség egészen meg fosztatván a’ víztöl hamarább kénszeríttessék a’ fel adásra; de az ellenség is nagy számmal, és súllyos erővel kirohanván véres tsatát indított vala. Meg halálozék azonban Keremetz Passa, ’s helyébe Seidan Ibraim tétettetett, a’ ki hasonló képen a’ leg kitelhetőbb erővel rongálván, ’s akadályoztatván a’ mieinket végre az egész Tsászári erő lankadozni kezdett; az értelmesebb, ’s próbáltabb bányászi föld alatt való ásók nagy részént meg ölettettek, vagy el estek; a’ katonákat pedig meg kissebítette, a’ hoszszas, és veszedelmes ostromi nagyobb belső erő; a’ nyavalya is terjedezett a’ táborban, ’s újjabb föld ások sem küldettettek; noha szorgalmatosan esedeztek azokért, az igazgató Tisztek közzűl is némellyek: utóllyára maga a’ Fő Vezér is nyavalyája által ágyba szegeztetett. Starenberg, és Káprára hadi Tisztekre bízattata tehát a’ Kórmány. Ki rontának azonban vélletlenűl az ostromlottak, 306’s el foglalák a’ hoszszas munkával, ’s fáradsággal készített nevezetesebb sántzokat, még pedig az ostromlóknak nagy öldököltetésekkel. Fel élesztette ugyan az ostromló Tsászári sereget a’ Baváriai választó Fejedelemnek elérkezése, a’ ki is a’ Várat újjabb ostrommal szorította vala, ’s egy követet is külde bé a’ Várnak fel adattatását kérvén, mellyre e’ felelet adatott. „Nondum ea se urgeri necessitate qua urgeretur de Urbe dedanda, suscipere cogitationem, tantum sibi, et virium superare, et commeatus, qui færendae non solum, sed propulsandae etiam ulteriori obsidioni sufficiat, sin cæteroquin, captivos sibi porro velint Cæsariani Duces, gratuito reddere, non comissurum, ut suam jure possint humanitatem desiderare.” Fel hevittette e’ gőgös felelet a’ Tsászáriakat a’ keményebb ostromlásra: de ismét ellankasztotta azt Seraskier Passának Fejérvár mellett megállapodott, és kevés napok múlva elérkezendő negyven ezerböl álló serege. Látván végre Lotharingiai Hertzeg a’ veszedelmes környűl állást, bátorította a’ meg félemlett szíveket, ’s el tökéllették hogy a’ lovasság hozzá adott erővel Seraskiért hátráltassa. Élt a’ Budai Passa is ez alkalmatossággal, mert minden erejével ki rohanván a’ Várból, mind a’ sántzokat elrontotta, mind pedig az ágyúkat bé szögeztette, tűzzel, és kardal emésztvén mindent. Seraskier is fárasztotta minden képen az ellene állott Tsászári sereget, ’s vélletlenűl öszve jővén a’ mieink népének egy tsoport részével éjjel, a’ Magyarság futásra kénszeríttetett. Vér szemet adott ez az Ozmanoknak, kivált mivel ugyan az időben rontott ki a’ Várból az ostromlott nép is, sürgették a’ szélső sántzokat, öldöklötték az ellent állókat, ’s birtokosai is lettek vólna, ha Dünevald Vezér jókor elnem érkezett volna boldogító segedelmével. Viszsza nyomattatván tehát innen, Mertz Vezérnek serege ellen tódúltak, de ezek is újabb segedelemmel erőssítttetvén, férfiasan viszsza verék Seraskiert, a’ ki Budát elhagyván, viszsza fordúlt seregével, a’ honnan jött vala. Jó reménységben valának már a’ Tsászáriak, hogy az ostromlottak ellen még szerentsésebb előmenetelt is tehetnek; de ellenkezőleg történt, mert a’ 307mint Vagner írja, a’ föld alatt tett ásatok, nem hogy a’ Várfalainak, és az ostromlottaknak, sérelmet okoztak vólna; hanem még inkább a’ Tsászári katonákra borította a’ veszedelmet, mellyen a’ Fő Vezér elkeseredvén, ismét ágyba esett. A’ Várbélieknek sok eleség, és puskapor, ’s nagy segéllő erő szolgáltattatott az éjjeli köd, és serény kémeknek eszközlése által, és már Seraskier is ujjont vér szemet kezdett venni. Mind az által egész erővel tüzelének a’ Vár falaira a’ Tsászáriak, azonban dél után ki kémlelvén a’ mieinknek igyekezetét ki rohaná az Ozmanok, még pedig két felé osztott erővel a’ Várból, ’s világosan ki tanúlván előre mindeneket, nagy dühösséggel ronták el az első ásatokat, és a’ katonák között tett nagy öldöklések után, örömmel nyomúlának viszsza a’ Városba. Öregbítette e’ veszélyt, a’ szüntelen való essőzés is, úgy hogy kedve szakadván az otromló karonaságnak is, eltökéllették a’ Tisztek, hogy az ostrom fel oldattassék. Külömbféle véllekedésekre fakadtak az Emberek e’ szerentsétlenségnek okaira nézve; mellyek között leg bizonyosabb az, hogy már a’ ki állott külömbféle viszontagságok, az Ozmanoknak gyakorti dühös kirohanásai, a’ betegség, és az ellenkező idő ellankasztotta, ’s meg fogyasztotta az ostromló erőt, és az egész Kereszténységnek elég siralmas kárt okozott vala. Egész lehető rendtartással, ’s maga védelmezésével költözött tehát Buda alól ekkor a’ Tsászári erő Esztergom felé; de a’ Szent Andrási szigetben lévő betegeknek az Ozmanok által lett megölettetésével; holott a’ sereg meg állapodván maga Lotharingiai Hertzeg is betegen vitete Béts Városába. Gőgös kevélységre szolgáltatott e’ szerentsétlen ostromlás az Ozmanoknak alkalmatosságot, a’ kik méltatlansággal is illették az ostromló Tsászári hadi népet; egyűgyű tehetetlenséggel, vádolván azt. Szívére vévén LEOPOLD Tsászár Buda Várának minden lehetőséggel lejendő ostromoltatását, ’s megvételét eltökéllette, és egész télen foglaltoskodtak, hogy azt végre meghódoltathassák. Minekokáért ki indíttatott vala Lotharingiai Hertzeg, ’s a’ Baváriai választó Fejedelem is, több nevezetes Fő Tisztek rendeltetvén annak ostrom alá való vétettetésére. 308Alig érkezének a’ Város alá, ’s azoñal szorgalmatosan rendeléseket téve Abdi Passa is, hogy készűletlen ne találtassék, kérlelvén, ’s intvén mindenekre katonáit, hogy az Ozmanoknak e’ leg féltőbb szeme fényét semmiképen ne engednék a’ Kereszténységnek, mellyet ha vitézségjeket mindenképen ki mutatándgyák, bizonyosan reménylhetik, még pedig valamint eddig, a’ Kereszténységnek elég nagy veszedelmével; ugy ez után is hatalmokban lejendő megmaradását. Valamint belől a’ Várnak megtarthatásában kivált képen szorgalmatoskodtak az Ozmanok; úgy kivül is külömbféle vizsgálódó tanátsok tartattak a’ Várnak leg jobb móddal lehető ostromoltatása végett. Midön ezek így történnének, ki rohantak a’ Várbol, három szász lovagok, hogy a’ két sereg között katonai örizet nélkül árúló kereskedőket megfoszthassák; de Lotharingiai Herczeg szerentsére közel lévén viszsza űzette. Nevezetesebb vala Battyáni magyarok jó Vezérjének győzedelme, a’ ki tizen négy tsajkákon bátorságosabb helyre indított Ozman Aszszonyságokat, két szász ezeret érő kintsekkel, örízőiket le vágván, szerentsésen elfogott vala. Ekkor leg először is a’ vizi Város ellen fordíták erejeket a’ Tsászári seregnek egy részebéliek, mellyet nehány napok múlva, noha a’ Törökök a’ leg nyakasabb vakmerőséggel védelmezék azt, szerentsésen elfoglalának, ’s hadi erősítéseket is állítottak, hogy a’ Várhoz jobb móddal közelíthetnének. Nem engedvén a’ Várbéliek, hogy a’ Tsászári nép a’ Vár fele közelítsen, apróbb tsatákat indítottak, kirohanásaik által, de mindenkor óhajtott előmenetellel viszsza nyomattatván meg erősíték magokat ellenek. El érkezvén pedig a’ Svétziai sereg is a’ táborba, azonnal tüzelni kezdettek a’ Városra, és annak kő falaira, még pedig olly hathatós előmenetellel, hogy nem tsak némelly városbéli épűletek, lángba boríttattak; hanem a’ kő falon lévő ágyúzó erősség is le rontattatott, melly az előtt a’ mieinket nem kevéssé akadályoztatta, fel lobbanván egyszer’smind a’ Sz. ISTVÁN temploma is. Míg ezt óltogatták az Ozmanok, hogy a’ tűz szélessebben ne terjedgyen, addig a’ mieink jó előmenetelt tettek, közelíthető úttyaiknak megerőssitésekben. El érkezvén pedig 309a’ Brandeburgiai sereg is, kiváltképen meg örűlt nékiek a’ Hertzeg, ’s helyekre meg telepedvén, másnap Vitézi erővel köszöntettek a’ Várbéliektöl; de jókor segedelem érkezvén viszsza nyomattattak. Alig kezdék vala el a’ földi ásatokat a’ Tsászáriak, ’s azonnal sebess zápor modgyára nyilazának, ’s tüzelének a’ közelítőkre, ’s már viszsza is nyomúltak volna az ásók, ha a’ Tiszteknek intése, ’s példája a’ folytatásra őket nem kénszerítette volna. Minél inkább közelítettek pedig az ások, a’ Várnak falaihoz, annál inkább tüzelének reájok az Ozmanok, a’ mieinknek nem kevés fogyasztásokkal. Ki is rohanának a’ Várbéliek, mind a’ Brandeburgi, mind pedig a’ Tsászári katonákra, ’s mind a’ két részröl való kemény viaskodások miatt, némellyek megölettetésével váltak el egymástól. Valamint egy részröl a’ Várbéliek, úgy az essőző idő is nagyon akadályoztatta az ostromnak szerentsés előmenetelét, mellyet az Ozmanoknak segedelmekre érkező számos katonaságnak híre is öregbített; míg nehány napok múlva ezeknek kőltött híre felöl meg nem tsendesíttettek. Súlyos fáradsággal készítették vala a’ Baváriai katonák is két ágyúzó helyeiket a’ Szent Gellért hegye oldalán, ’s alig tették vala nyugodalomra elfáradt tetemeiket, midőn éjjel a’ Várból öt száz Jantsárság, és ugyan annyi spáhiak sebes szél módgyára a’ Baváriaibéli katonákra rohantak; de a’ Herczeg némelly lovas seregeket segedelmekre hirtelenséggel elő állítván, veszedelmekböl nem tsak ki szabadította; hanem viszsza is futtatta vala a’ nyughatatlaníto Ozman seregeket, még pedig sokaknak életek elvesztésével. Melly szerentsés előmenetelen ezek meg bátoríttatván, noha szüntelen lövöldöztettek a’ Várbéliektöl, mindazáltal nem tsak magoknak nyugodalmas állást, és a’ Tsászáriakkal való egyesűlhetést készítettek, hanem az Ozmanoknak a’ Tsászári seregre tüzelő helyeket is elrontották, noha sok vér ontással, és elég keserves fáradsággal. Minek utánna a’ Tsászári katonák is tizen két napi szüntelen való ágyúzások után, a’ falakat annyira letörték vólna, hogy út, és menedék hely lehetne a’ fel rohanásra, el tökéltetett a’ bé rontásnak napja, és módgya. Zuza, (Susa) Diepenthal 310Fő tisztekre bízván azt, segéllö Tiszteknek Oeting, Stárenberg, Auersberg, Herberstein, Ambach rendeltetének, melléjek sok Spanyol, Frantz, Angoly, Olasz, önként válalkozott katonáknak hozzájok lett kaptsoltatásával. Eltelvén a’ kirendelt idő, olly gyors serénységgel rohantak a’ ki rendelt katonák a’ nyílások felé, mint ha valamelly forgó széltől segíttettek volna a’ fel emelkedett partokra, ’s hirtelenséggel meg állapodható helyeket készítének. Súlyosabb vala a’ fél hold felől való fel menetel, mind az útban lévő nagy rakás kövek, mind pedig az ellenség által föld alatt készíttetett vájatoknak fel lobbantásai miatt, mellyek a’ fel menőket nem akadályoztattak; hanem mint egy bébétemették; a’ kik a’ lángokon keresztűl verdődhettek, vagy le lövettek, vagy nyillal szegeztetének által; majd a’ puska porral meg tőltöt zsákoknak fel lombantatásai által vetettek a’ levegőbe, majd pedig keservesen meg perzseltetve küldettek a’ más világra. Mint ha a’ pokolbéli tűz, vagy az Etna hegye omlott volna ki féle széjjel rententő menkőves füstölgésével, olly szörnyűséges vala a’ két ellenkező nagy erőnek öszve tsapása! szíveket kivévén illy váratlan erővel az ostromlóknak, ellenek ereszkedtek az Ozmanok a’ sántzba, a’ leromladozott nyílásokról, ’s rettendő öldöklést kezdének, míg az Olaszok, és más meg szabadító seregek segedelemre érkezvén, ’s a’ puska porral fel vettetett öblökön által, az ellenségnek tsudalkozásával, helyet is készítettek vala magoknak; sőt az Ozmanoknak további tüzeléseket is letsendesítették. Stárenberg seregének is felette súlyos menedékje vala; mert minek utánna, az oldallós helyeket sokaknak halálokkal, és új segéllő seregeknek érkezésével meg haladták vala, részekröl is újjabb, meg újjabb pihent kontyos férfiak rendeltettek az elfoglalandó toronynak védelmezésére, a’ kik minden szűnet nélkül tüzelvén, és nyilazván a’ mieinkre, tanátsosbnak tartották magok viszsza vonását. Igen szomorú, és sokaknak halálával petsételtetett, ez az ostromlás, a’ mint Vagner emlékezetben hagyta. Konstántzinápolyba is gyakorta hírűl vittetett vala SZULTÁNNAK, hogy Buda Vára a’ Keresztények által tellyes erővel ostromoltatik, 311’s a’ nagy Mufti nyilván való könyörgéseket tartott, hogy Muhamed Buda Várát megtartván, valami képen a’ Keresztényeknek hatalomkba hanyatlani ne engedgye. Parantsolat is érkezett vala a’ Budai Passának, hogy minek előtte a’ Várat fel adná, vagy az ellenség, vagy a’ hóhérnak fegyvere alá készítené magát. A’ mieink ellenben, nem hogy el tsüggedtek vólna, a’ történt ostromlásnak szerentsétlenségén, sőt inkább megkettőztetett erővel újjabb ostromhoz készítették vala magokat; egész tehetséggel égeték a’ Várost repőlő golyobisaik által, ’s tördelék annak falait, majd nyilván való ágyúzások, majd föld alatt való vájatok által; míg újjabb menedék helyet törhetének. Kiváltképen való szorgalmatossággal, ’s okos eltalált mesterséggel lövöldöztek vala a’ Brandeburgiai ágyúzók, a’ kiknek tsak nem minden lövései, tetemes károkat szerzettek, ’s a’ vígyázókon, és oltalmazó seregeken kivül, mindeneket a’ belső üregekbe szorítottak. A’ ménkövek módgyára minden felé le húlladozott köszirt darabok, sokaknak váratlan, és szerentsétlen halált okoztak. Hogy e’ nagy tűznek erejét ’s következéseit a’ Fő Vezérek jól ki tanúlhassák, és az ostromló seregnek hasznára fordítsak, a’ Pesti résztől látták vala a’ sokáig tartott nagy füst alatt, hogy egy menedek hely töretett vala a’ Vár falában; de a’ partnak nagy meredeksége miatt a’ fel hágásra haszna vehetetlen. Tartván pedig a’ Törökök hogy e’ nyiláson a’ Keresztények könnyen bé ne ronthassanak, minden féle akadályozó eszközöket hordának öszve meggátolhatásokra. Látták ugyan a’ Fő Tisztek, hogy a’ nagy lövés által semmi nevezetes segedelem sem nyújtatott a’ Várnak, könnyebben lehető megvehetésére nézve, mindazáltal, hogy a’ Várbéli erőt, ki kémlélhessék, eltökéllették Königszeg Tisztnek béküldettetését, a’ ki a’ Várnak feladattatását kérné, annak igazgatójától. Felhevűlt az egész hadi sereg a’ meg bízott gőgös feleletre, ’s parantsolat adadott a’ földet vájóknak, hogy munkájokat serényen, és eltaláltabb móddal intézzék; de szerentsétlenül folytak, mert minden igyekezetek sokáig sikeretlen vala, söt mintha öszve esküdve 312lettek volna az ellenséggel, mivel munkájoknak veszedelmes ereje többnyire a’ mieinket rontotta, ’s temetgette néha egész tsapatostól. Hogy az óstromlottak e’ károsíttatást részekröl nehezebbítsék, ki rohanának a’ Várból a’ Brandeburgiakra, ’s velek nem tsekély viadalba ereszkedtek, míg a’ Tsászári sereg segedelmekre érkezvén, egyesűlt erejek által, viszsza nem nyomattattak. Tűrhetetlené tette az Ozmanoknak kegyetlen szívűségét leg inkább, hogy a’ Vár falain kivül, a’ mi táborunk felé egy nagy álló fát készítettek, mellyre a’ Keresztényeknek holt fejeiket függesztgették, a’ katonaságnak iszonyító elfélemlítésére. E’ borzasztó kegyetlenség miatt boszszúságra gerjede az egész Tsászári sereg, ’s még inkább fel gerjesztetett az öldöklésre; földi vájatok által is igyekeztek vala e’ részt fel vettetni, de az ismét a’ mieinknek szerentsétlenségével sült el; meg nagyobbítván pedig az üreget, ismét haszon nélkűl sült el. Mint hogy pedig e’ részt kiváltképen őrizték a’ törökök, vélletlenűl ki róhantak az ostromlottak, és a’ nyugodalomra ereszkedett szászokat egészen fel gázolták volna, ha más seregeknek érkezése, ’s vitézsége által a’ dühösködők viszsza nem kénszeríttettek volna. Látván a’ földi vájatoknak, nem tsak sikeretlen; hanem felette káros voltát, eltökéltetett, hogy ennek hibáját ágyúztatással, és vitézséggel hozzák helyre, ’s minek utánna húsz emberre való szélességű helyet töretett volna, egy felől Starenberg, más felöl pedig a’ Baváriai, és Brandeburgbéliek is vitézűl tördelték vala, a’ Várnak falait. Bérohanás rendeltetett Souchi, és Neoburg vezérlések alatt, ki mutatván minden seregeknek menetelét, és köteleségeiket, tsendességben lévén a’ tábor, hogy meg pihentebb erővel rohanhassanak, az ellenségre. Meg érzette Abdi Bassa, hogy valami nevezetes fogna történni, ’s katonáit előre rendelte, és magok oltalmazására szóllította vala. Jel adattatván a’ viadalra, szörnyű nagy lárma tétetett, kivált az Ozmanok részéröl, ’s tsupasz mejjel állván a’ Várnak le romlott falai közzé, fennyen hánytatták vakmerő bátorságokkal magokat, mellyet látván az ostromló seregek, még nagyobb igyekezettel törekedtek vala feléjek. De olly 313vakmerőséggel ellent állottak az Ozmanok, hogy sem az ágyúknak, sem a’ puskáknak termérdek golyobisai helyekböl ki nem mozdíthatták, ’s mindenféle ki gondolható ártalmas, és öldöklő eszközökkel rontották, és fogyasztották a’ Tsászári katonákat. Azt vélték a’ fel hágásra indúlt katonák, hogy tűz, és kénykő által fognak elenyésztetni, ’s már félelembe is kezdének süllyedezni; de észre vévén Lotharingiai Hertzeg ki vontt spádéval intette, ’s bátorította öket a’ viadalra, melly által ismét fellobbanván, végre minden tűzi akadalyok meg haladásával, a’ le törött falnak nyíladékjába jutottak, ’s győzedelmi Zászlójokat fel is függesztették. Azonban szörnyű bődűléssel nyilt meg az alattok puska porral meg töltetett vájat, ’s mind a’ győzedelmes Zászló jelt, mind pedig a’ katonákat a’ levegőbe vetette. Nem látván a’ nagy füst miatt az ínségnek mivoltát, ismét újj sereg rendeltetett a’ nyertt helynek óltalmazására; ezek is minden erejekböl törekedvén, fel jutának a’ nyíláshoz, ’s meg ütközének az ellenséggel, kiket minek utánna nagy fáradsággal helyekböl kimozdítottak, ismét újj rettenetés bődűlés rendíté meg a’ földet, ’s a’ diadalmas vitézeket ujjont a’ levegőbe repítette. Szörnyítő ütközet! és szánakozásra méltó halál vala ez sok vitézekre nézve; kik közzűl némellyek felette nagy magasságra fel vettetvén, mások a’ föld gyomrába omladozván, mások ismét öszve perzseltetve, a’ leg keservesebb síránkozás, és jaj szavak között fosztattak meg életektöl. Kilentz illyen veszedelmes vájatot készítettek az Ozmanok, a’ Keresztényeknek pusztításokra, a’ mint ostrom után tapasztaltatott. Nem akarván semmit tágítani a’ kivánt helynek elfoglalhatásán, harmadszor is újjabb katonák indíttatának a’ kőfalnak nyilása felé; a’ kiknek bátorságán az ellenség is eltsudálkozván gyengébb erővel oltalmazák immár magokat, a’ fáradozások miatt is el lankasztatván; minek okáért mindenféle akadályoztatható tűzi eszközöket rejtettek el előttök, ’s minek utánna a’ Keresztényeknek győzedelmeskedő kiáltásait hallották, meg gyujtaták az elrejtett eszkőzöket, ’s rententő égetést, és kínzást okoztak általok a’ katonáknak; melly szanakozásra 314való veszedelemböl tsak igen kevesen szabadíthatták ki életeket. Elkeseredvén már mind a’ Tisztek, mind a’ katonák ennyi probáknak szerentsétlen következésein, tsak nem magokon kivül ragadtatva rohanának a’ holt testeken, és egyéb akadályokon keresztűl, ’s le szabdalván az ellent állókat végre szerentsésen elfoglalák a’ kivántt helyet. Épen ez idő tájban jutottak a’ Brandeburgiai katonák is a’ Várnak bal oldalrol lévő lerontott falaira, három óráig tartott leg dühösebb viaskodásaik után, és a’ mi nevezetes; egy Győri gyalog köz katona vala az első, a’ ki a’ győzedelmi zászlót vitézi bátorságal kiszegezte. Kiváltképen szorgalmatoskodtak a’ Tisztek, hogy az elfoglalt szélső falaknál, magokat megerőssíthessék, és az ellenségnek kitsapásai ellen magokat oltalmazhassák. Látván Abdi Bassa igyekezeteket, érzette, hogy ha a’ Tsászáriak magokat meg erőssíthetik, a’ második falat is majd elfoglallyák, tüzes, és szurkos mindenféle kénkőves vesszőket, ’s eszközöket gyújtat vala odébb mozdíthasásokra, melly a’ Brandeburgiaknak nem kevés ártalmokra volt; de szerentsére jó szél lengedezése támadván, a’ füst mind az Ozmanokra, és a’ Várasbéliekre omlott, és a’ Brandeburgiakra intezett ki tsapásoktól is meg tartóztatta az ellenséget, ’s egyszer’smind azt is okozta, hogy Söningi Vezérnek szorgalmatoskodása által magokat nyertt helyekben megerőssítették. Súllyosabb lévén a’ Baváriabélieknek választott része, mind az ostromlásra, mint pedig az omladozott kőszirteknek akadékjai miatt a’ felhágásra, még ekkor is küszködtek az ellenséggel, végre jel adattatván, a’ bé rontásra, sietének egész vitézséggel, de a’ rájok húlló nyilak, és golyobisok özönétöl nagyon kevesebbíttettek; ezzel mindazáltal nem gondolván, még nagyobb erővel siettek az ellenségnek szeme közzé. Végre fel is jutottak véres verekedéseik után, az omladékoknak nyilásaihoz, és magoknak erősségi helyet készítettek vala már, midön a’ föld alatt elrejtett három vájatok szörnyű bödűléssel el sülvén, ’s a’ munkálkodó vitézeket keserves kínok között hányta, ’s szágatta a’ levegőbe. Valóban úgy tetszett, mintha szakadozott, ’s elperzselt testek húllottak 315volna minden felöl az égböl! míg a’ nagy füst a’ parton kóválygott, hogy a’ nagy veszedelem szembe tűnő ne lehessen, ismét új sereg küldetett a’ törött nyílásnak elfoglalására; de ezek is hasonló szerentsétlenséggel elnyomattattak, az elrejtet puska poros zsákoknak fellobbanásaik által, ’s látván a’ katonák, hogy nem az ellenséggel, hanem tűzzel, és veszedelmes inséggel kelletik viaskodni; nem igen jó kedvel törekedtek előre, sőt némellyek viszsza nyomúlni akartak, de Szabaudia Eugenius, és Badeni Lajos a’ viaskodók közzé egyeledvén, és őket tulajdon példáik által, fel indítván a’ férfiasabb viadalra, kivül a’ láng, belől pedig vitézi gerjedezéseik által égvén, tsak ugyan keresztűl vágának az ellenségen. Ki állván ennyi keserves inséget halált, égést, és ezer féle veszedelmet, félelembe esett, ’s eltsüggedett az ellenség, ’s hirtelen fegyvereiket elhányván futással keresik vala szabadúlásokat; a’ győzedelmeskedők ellenben, valakiket tsak fegyvereikkel elérhettek, mind a’ más világra küldözgették. Illy szép gyümöltse vala a’ Bavariai választó Fejedelem ditséretes tulajdon vitézi példájának! A’ Magyarok is tellyes erővel vitézkedtek vala, hogy a’ ki rendelt helyeken bétörhetnének; de sorsok a’ leg veszedelmesebb részre esvén, ’s az ellőttök lévő sok ellenséghez képest kevesebb számmal is lévén, valahányszor bé rontani igyekeztek, mindenkor újj bé rakást találtak magok előtt. Ki tetszett mindazáltal nyilván vitézségjek; mert mind elől, mind hatrúl, mind óldalt küszködninök kellett az ellenséggel, és a’ Tisztek is mint egy vetekedve törekedtek a’ leg szembe tűnőbb veszedelmeknek meghaladásában. Egyéb aránt is pedig semmiféle ostrom sem történt, hogy a’ Magyar katonaság az első jeget törők, és a’ súllyát vívők között nem számláltatott vólna. Illy tsudálható törekedések, és példás vitézség által léve meg végre az a’ nevezetes Budai első ostromi győzedelem, melly egész Europa előtt mind az ellenségnek vakmerő, úgy magok, mint a’ Várnak oltalmazásáért mindeneket elkövetett példás ellent állásókért; mind pedig a’ Tsászári népnek álhatatos vitézségje által eltörűlhetetlen ditsősségű nagy nevezetet szerzett vala! Minek utánna a’ szélső falakat, és erősségeket 316elfoglalták a’ Tsászáriak, minden lehető igyekezettel azon törekedtek, hogy nem tsak magokat megerőssíthessék az elfoglalt helyeken; hanem az ellenséget a’ második falak közzűl, és belsőbb erősségekböl is kiküszöbölhessék. Segéllette ez igyekezetet a’ föld vájóknak titkos ajtóra lett akadása, melly a’ második sántzba nyitott útat. Tanátsot tartván annakokáért, hirtelen új vájatokat készítettek, más felöl pedig a’ mozsár, vagy rövid ágyúkat fel vonatván tüzelének a’ Várbéliekre. Itt is szerentsétlen vala az elsőbb vájatnak fellobbantása; de a’ második jó darab kőrakást, magasra széjjel szaggatván, útat nyitott a’ bellyebb menetelre. Hevesen folytattatott már a’ második ostrom is, midőn egy Trombitás által Abdi Bassától a’ Vár, ismét kérettetett a’ fel adásra; de mivel három órányi időt kért a’ dolognak megfontolására, ez pedig tőle megtagadtatott, fel akadt a’ Várnak feladattasása. Vitézűl forgatván az alatt a’ Tsászáriak magokat, ’s a’ föld vájok is szerentsésebb munkákat tévén, nagyobb még nagyobb omladékokat törtek az öreg ágyúk, ’s hova tovább szélesíttetett a’ falaknak omladozó hasadékja. Látván e’ szerentsés előmenetelt, hogy az ostromot némi néműképen akadalyoztathassa Abdi Bassa, két Agát küldött vala Lotharingiai Hertzeghez, kérvén, hogy egy Tisztet hozzá kűldene sietőleg, a’ Várnak feladattatása felöl való alkunak készítésére, melly kérése tellyesítetett, hozzá küldettetvén Báró Kraitz, a’ ki is a’ Bassa által igen tisztességesen fogadtatott. Öszve gyűlvén a’ Tanáts, keservesen panaszolkodott Tökölyi, és a’ Vezér ellen, a’ leg súlyosabb átkokal terhelvén késedelmezésekért, ’s ezeket mondotta. „Nunc demum se advertere, in quod sit conjectus discrimen, quantum vis autem ancipiti se circumventum periculo videat, non posse tamen inducere animum, uti acropolim Turcici Imperii Budam, Germanis dederet, maxime quod capto licet muro extimo, urbis pars maxima superet, in concussa. Attenderent sibi Christiani, neque successu nuperi adsultus, inflarentur, pronos in utramque fortunam belli casus esse solere, sin eo res producta fuerit, ut spes nulla sit super, Urbis servandae posse tunc rationem 317iniri, quemadmodum et obsessis satis fiat, et obsessoribus, nominaret modo Christianorum Vezírius, Urbes, et Arces, quas vellet, optima fide Turcas iis decessuros, modo Buda sibi relinqueretur. Mellyre felelvén Kreitz hogy azokra nézve semmi parantsolattya sem adatott légyen; az után belsöbb szobájába vezettetett a’ Bassa által, holott a’ Mufti előtt megvallotta, hogy a’ Várnak feladattatásától nem annyira irtóznék, ha egyedűl ez által békeség szereztetődnék. De e’ felől sem lévén parantsolattya Kreitz Tisztnek igérte a’ békeségnek eszközlésére tőle kitelhető szolgálattyát, holott ebéddel megtiszteltetvén végre a’ Bétsi kapun kibotsáttatott, két sorba sűrűen állított Jántsárság között, hogy még számos embereit is nyilváníthassa. Semmi sikere sem lévén tehát a’ követségnek más nap meg izentetett, hogy ha életeket meg tartani akarják siettessék, a’ Várnak feladattatását, mellyet ha sietőleg nem tellyesítenek, kemény büntetését fogják érezni. Bátorította a’ Bassát a’ segéllö Vezérnek elérkezése, a’ mieinket pedig unszolta a’ késedelem nélkül való éjjeli, és nappali munkara. Végre a’ sántzban lévő oltalmazó sereg vájott üreget készítvén a’ várbéliek alá, bellyebb szoríták őket. El tökélette azonban a’ Baváriai választó Fejedelem, hogy seregével a’ Kastélyt ujjont ostromollya, ’s kéri vala a’ Herczegtöl, hogy engedné meg. Mintegy előre érzette a’ Herczeg, a’ siettetett nemes igyekezetnek veszedelmes következéseit; de nem akarván ellent állani jó szándékának, segéllő seregeket küldött tzéllyának könnyebben lehető végben vitelére. Meg ígérték az üreg vájók is, hogy még annyi kőfal le nem rontatott, mint az akkori vájott üregjeik széjjel fognának hányni; de gyümöltstelenűl történt, a’ szokás szerént, mindazáltal el nem állott a’ Fejedelem eltökéllett szándékjától, keménnyen indúltatá katonáit a’ Várbéliek ellen, a’ kiktől mindenféle öldöklő akadályok által nyomorgattattak, ’s kevesíttettek; de nem érezvén felhevűlésekben a’ nagy veszedelmet vitézi módra tolódtak az ellenség ellen, ’s győzedelmet kiáltván valaki a’ Bavarusok részére, még vakabban rugaszkodtak a’ Tsászáriak a’ nagy 318veszedelembe, míg végre noha későtske, viszsza nem hívattattak. Fogyasztatván ekkor ismét az ellenségnek öldöklő nyilai által az ostromló nép, vér szemet kezdettek venni magoknak az Ozmanok a’ Várban, hogy a’ Tsászáriakat az elfoglaltt falak, és erősségekről viszsza nyomhassák; a’ Tsászáriak ellenben, megkettőztetett erővel folytatták, a’ tűzi nagyobb ostromi ágyúzást; de az ellenség is hasonló igyekezettel, ’s nem tsekélyebb erővel kartékonykodott. Kiállván a’ Németek mind a’ tűzet, mind más egyéb mindenféle veszedelmeket, gyengűlni látszatott az Ozmanok ereje, és magok oltalmazása, míg tudósítások nem érkezett a’ Vezérnek segedelme felől. Ez meglévén hadi tanátsot tartottak a’ Tsászári Fő Tisztek, ’s külömbféle véllekedésekre szakadtak, míg Lotharingiai Herczeg a’ maga szandékját nyilványítván abban mindnyájan megállapodtak, hogy t. i. a’ széjjel lévő lovas seregek öszve szorítassanak, és a’ tábor a’ leg lehetőbb erővel vétettessék körűl, a’ Várnak ostromlása pedig az után is hasonló erővel folytattassék; mind ágyúk, mind pedig vájott üregeknek lobbantatásai által, és semmi félelmet sem mutassanak, sőt minden telhető erővel folytatván az ostromlást mindenképen siettetnék a’ végső hasonlíthatatlan nagy győzedelmet. Bé is tellyesíttetett véllekedése; ’s míg a’ Vezér késedelmezve elérkezett vólna, már minden elkészíttetett. Jó móddal fogadván tehát a’ Vezérnek seregeit külömbféle viaskodások történtenek, mellyeknek e’ haszna vala, hogy egyet a’ többek között megölvén, és vagyonnyaitól megfosztván a’ Vezérnek levelére találtak, mellyben eltökéllett akarattyát közlötte a’ Budai Passával: azonban a’ Vezérnek külömbféle probálkodó nyughatatlan mozdúlásai között, ismét apróbb viadalok történtek, mellyeknek alkalmatosságával egy szökött Frantzia mindeneket előre kijelentett vala Lotharingiai Herczegnek, hogy a’ Seraskier elérkezett serege negyven ezerböl áll; de még sokkal több fogna érkezni, és hogy más nap a’ Baváriabéliek seregét fogják megtámadni, ’s míg e’ folytattatik, válogatott erős Jantsárok vágják keresztűl magokat a’ Tsászári seregeken, 319’s kinek kinek már előre öt arany pénz osztogattatott ösztönűl, hogy ha pedig a’ Várba bérontándanak, példás jutalmait fognák nyerni vitézségjeknek. Úgy is történt a’ dolog, mert más nap reggel szűntelen változtatott nyughatatlansággal mozgolódott az ellenség, míg végre a’ kijelentett módhoz képest hathatós verekedést árasztottak, ’s megvervén az Ozmanokat kénteleníttettek, Ertsénhez viszsza vonúlni, halva hagyván magok után öt ezer embert, a’ kiknek kiosztogatott aranyai a’ Tsászári nép között maradtak, és az öszve vetés szerént mintegy öt ezerre ment. Ismét új erővel támadák meg a’ Tsászáriakat az Ozmanok, ’s sebess forgó szél, és menköveket hordozók módgyára, rohanának a’ mieinkre; ölettetének mindenféle a’ vitézek; hullottak mind a’ két részröl a’ hóltt, ’s megsebessedett katonák, de azokkal semmit sem gondolván, az Ozmanok’ seregeknek egy maradékja, magát a’ leg dühösebb vitézi erővel keresztűl vágván, tsak ugyan béférkeztek mintegy százan az ostromlottakhoz, mellyen az Ozmanok felette megörűlvén, örvendező tűzek, és muzsika szó között, ingerlették a’ Tsászáriakat, maga pedig a’ Vezér seregével addig mozgolódott, míg egyszer a’ Tábor elől elenyészett. Hasznokra fordíták eltávozását a’ Tsászári Vezérek, mert mindenütt megnagyobbított erővel törekedének az ostromlottak ellen, ’s hová tovább, jobb, és bizonyosabb reménység vala már az új berohanásra. Ámbár nedves vala még a’ föld a’ Bavárusok vérétöl, mindazáltal újjabb bérontásra rendelé a’ Fejedelem katonáit, ’s hoszszas vakmerő, és súlyos viaskodásaik után fel is hágtak az erősségnek tornyához; de mivel magokat nem fedezhették, tsak ugyan leszoríttattak az elfoglaltt diadalmas helyröl, seregekböl négy százát, és Rumélius nevezetes tisztyeket, a’ Tsászári segéllő katonák közzűl pedig százat halva magok után hagyván. Szoross vala már a’ Várbélieknek is ügyök, mindenképen, és szűntelen kérlelgeté Abdi Passa a’ segedelmet, egyszer’smind módgyát is jelentvén, hogy a’ vízi Városon keresztűl, leg könnyebb erővel megtörténhetne; mellyet Tisztyeink elfogván, szemesebben kezdettek figyelmezni 320a’ kémlélőknek megakadályoztathatásokra. Mutogatta is magát a’ szökevényeknek jelentése szerént, három ezer válogatott Jantsárság; de tzéljoknak jó módgyát nem ejthetvén, ismét Ertsényi táborába viszsza vonák magokat. Megjelent azonban, ismét két nap múlva egész erejével a’ Vezér, és sebess ár víz módgyára rohantak az Ozman lovagok a’ Tsászáriak ellen; rettentő vér ontás folyt mindenfelé nyomdokaik után, ’s alig vághatták vala magokat keresztűl egy seregen, midőn már újjabb megújjabb seregek állottak az útban, ’s annyira el is emésztették Vagner tudosítása szerént őket, hogy három ezerből két ezer, és ugyan annyi, az az két száznál több elesett vala; a’ Várba pedig közzűlök senki bé nem férkezhetett. E’ győzedelmes nap érkeze Serfenberg serege is a’ táborba, kiket a’ mieink okosan intézett móddal fogadtak vala, mert ámbár tsak tizenkét ezerből állottak, mindazáltal még sokkal többeknek tettszőleg szemléltettek a’ Várból szomorkodva nézők által. Némellyek kergetni akarták az eltávozott Vezért, a’ Hertzeg ellenben reá nem állván mindenféle szükséges rendeléseket teve, hogy a’ végső ostrom szerentsésen elvégeztessék. Indúlóba vala minden; de Baváriai Herczegnek kérésére, még egy nap halasztatott, mellyen újjabb seregek jövének, és Stratman Tsászári Kantzellárius is elérkezett vala a’ táborba. Szerentsésen törettetté a’ V. Fejedelem is ez nap a’ Várnak falait, és estve mindeneknek megparantsoltatott, hogy magokat az adandó jelre készen tartanák. Tartván pedig hogy a’ szemes Abdi kémjei által kitanúlhatta a’ Tsászáriak tzélyát, elhalasztatott az ostrom, és midőn azt gondolnák az Ozmanok, hogy az nap semmi sem lenne az ostromnak elkezdéséből, elsüttetnek a’ jelt adó ágyúk, ’s minekutánna a’ kémek hírűl hozták, hogy a’ tábor azt ellenségnek ólálkodásai ellen ment vólna, alig képzelhető serénységgel, ’s a’ halált épen megvető bátorsággal rohantak ez nap a’ Tsászáriak, a’ Várnak mind a’ két részről letörtt olmadékjaira. Spinolának vezérlésén feküdt a’ leg súlyosabb teher; tsak hamar elesett Báró Astius, de azon leg kissebbet sem indúltak meg a’ katonák, sőt inkább 321felgyúlladottabb vérrel hágták az egy másra húlladozó szomszédgyaiknak hólt testeiket; ellenben az ellenség is mindeneket elkövete maga oltalmazhatására. Ötting azonban meghaladván a’ halálos veszedelmet, ’s megtörvén az ellenségnek öldöklő erejét, újjabb lélekzetet szolgáltata Spinola seregének. Közelítének már a’ szomszéd segéd katonák is a’ jelen való halálhoz, ’s mind addig törték, ’s lankasztották az ellenségnek erejét, míg magokat jobban megerőssítvén, új, ’s több több katonáknak érkezések által végre kifeszíték, ’s bellyebb szoríták helyéböl az oltalmazó sereget, öldöklék, a’ kiket érhettek, ’s habzó vér patakot árasztának az útszákon. Látván a’ diadalmas győzedelemnek nyilván való jeleit Lotharingiai Hertzeg, azonnal követet külde a’ Várnak szerentsés megvétele felől. Parantsolatot adván egyszer’smind, hogy Zuza a’ katonaságot az öldökléstől, és prédálástól tartóztatná. Krojus pedig a’ nevezetesebb helyeket, és a’ piatzot foglalná el; rendbe szedék magokat a’ Jantsárok is, ’s halálra szánt erővel még egy rettentő véres tsatát tevének utollyára. Krojus azonban hátrúlról közikbe vágott a’ kastélyt oltalmazó Törököknek, és a’ vérrel izzadó Bavarusokon e’ képen könnyíté a’ terhet. Megalázván végre egészen erejeket az ostromlottaknak, megkérdeztette a’ Fejedelem a’ Hertzegtöl, mit tévő légyen, a’ magokat feladott katonasággal? Ez akarattyára bízván, Stratman azt eszközlötte, hogy feladván magokat az Ozmanok, sérelem nélkűl hagynák őket; illetlennek állítván Keresztények által, azért bántani a’ megmaradott népet, mivel vitézségjeknek olly igen álhatatos, és valóban nagy példajit tellyesítették; ’s magokat inkább a’ szánakozásra, és megbetsüllésre tették méltókká, mint sem a’ dühösködő megölésre. E’ képen történt Buda Várának az Ozmanok által minden lehető módok szerént óltalmazott szerentsés, és elég sok vérbe kerűlt súlyos győzedelme! melly az egész Kereszténységet kiváltképen való örömmel méltán vídámította. A’ Tisztek is más nap öszve gyülekezvén, mind az Isten, mind pedig a’ meghólt nép eránt tartozó keresztényi kötelességjeket tellyesítették; örömbe hevűltt 322szívvel énekelvén Sz. ISTVÁN Templomában, a’ győzedelmes, és ISTENT magasztaló éneket; a’ népet pedig ajándékok osztogatásával vídámították. Szánakozásra, és iszonyodásra méltó vala a’ leégetett, ’s rontatott Városnak tekintete; sok ezer hólt testekkel vala még ekkor a’ föld hol béterítve, hol halmazva; még pedig aszszonyi, és gyermeki testekkel elegyítve. A’ házak omladékjaiba dülledezve siratták építőjöket, még az alsóbb üregek, ’s pintzék is sok helyeken bétöredezve valának; a’ mellyekböl elundorító gőzölgés párolgott az emberek felé. A’ Királyi nagy hírű épűleteknek, tsak néminémű nagyságos jelei látszattak, nevezetesebb ékességeitöl már egészen megfosztattatva lévén! Tsudálkozást szerzett a’ Keresztyénekben a’ foglyoknak indúlatos nyughatatlanúl dúltt, fúltt magok viselése, a’ kik magokat még rabságjokban sem akarták vala megadni, mindenféle átkos, és boszszonkodó szavakra fakadván; hogy a’ Várnak elvesztésével, életeket is egyszer’smind el nem veszthették. Elosztatván pedig végre, a’ diadalmaskodott katonák között; tsak ugyan valamennyire eszekhez tértek, és némellyek vadságokat levetkezték. Tsonka Beg pedig, a’ meghalt, ’s valóban nagy Vitéz Abdi Passának utánna következett Tiszt, megkeresztelkedvén Leopold nevet kívánt; és a’ Magyarok között szolgálatot vévén, ezután dítséretesen vitézkedett, nyomdokát követő jó fiat is hagyván maga után. Nagyon síránkoztak az Ozmanok Buda Várának elvesztésén; és az Isteneknek bűneikért való bűntetésének állították e’ nagy romlást; a’ Vezér pedig féltvén életét azt izente a’ Portának, hogy száz hatvan ezer Keresztény katonaságnak, vakmerő ellent állása okozta, hogy a’ Várat ki nem szabadíthatta, és ezt tanú bizonyságúl küldött rabjainak esküvései által erőssítette. Diadalmaskodván e’ szerént a’ Tsászári sereg őrízetűl rendelte hat ezer emberrel Bekket, Buda Várának Kapitányát, ’s a’ seregek külömbféle elosztatván, széjjel indúlának Buda alól, hogy a’ több Ozmanok hatalma alatt lévő Várakat, és tartományokat is, vagy erő, vagy pedig feladás által, megfélemledvén az ellenség, minél előbb a’ Tsászári 323hatalom alá hajthassák. Meghódolván MDCLXXXVIdik esztendőben Buda Városa, parantsoltatott vala, hogy a’ Vár minden tiszátalanságtól kiüríttessék, mellynek tellyesítésében, nem keveset fáradozott vala Bekk Buda Várának ekkori Kapitánnya. Történt azonban, hogy egy istentelen Fink nevezetű szűletésére nézve Burgus Tiszt alattomban törekedett a’ Várnak feladattatásában, még pedig tsak két ezer aranyat kérvén e’ gonosz tselekedetéért; de utól érték istentelen tettében, minekutánna már a’ pénz is készen vala számára, bizonyosabb választ kérvén tőle; melly undok tselekedet nyilván világosságra hozattatván feje elvágattatott, teste pedig négy részre osztatván, azokon az útakon tétetet ki a’ szemlélésre, mellyben az Ozmanoknak kellett vala elérkezniek a’ Várnak elfoglalására, a’ paraszt, levél hordozója pedig, még keménynyebb bűntetéssel illettetett. Tartván tehát az illy forma alattomi szörnyű gonoszságoktol, kiváltképen való gond alatt tartotta vala a’ Várat, Bekk Kapitány; mig 1687dik esztendőben nagy számú külömbféle Nemzetbéliek érkeztek, hogy magoknak lakó helyet foglalhatnának. Mint hogy kiváltképen való szabadságok nyerése mellett, a’ házaknak megújjításán kivűl, három esztendőig szabadok valának, minden adónak fizetésétöl; örömest tódúlt vala ide az idegen nép, de a’ melly hirtelen szaporodtak, Buda Városának akkori lakosai, olly hirtelen meg is kevesedtek, rész szerént a’ szokatlan levegő ég miatt; rész szerént pedig, mivel az előtti munkás életek módgyát itt könnyebben, és eszem iszom napok között töltötték, rész szerént pedig az 1689dik esztendőben uralkodott, dög halál miatt. Így tolódtak Buda Városának elfoglalására az idegenek, a’ Magyarok ellenben váll vonítva engedék által, a’ gyött, mentt népnek; mellyböl az léve, hogy a’ Magyaroknak e’ szemek fénye, ’s az egész Országnak fő Városa, nem tsak elegyedve, mint az előtt; hanem tsak nem egészszen idegenek lakó Városává lett. Törekedett vala Lotharingiai Hertzeg, hogy a’ Várat lehetőképen megerőssíthesse, a’ külömbféle történhető veszedelmek ellen; de abban, hol egy, hol már 324okok miatt akadalyoztattatott, míg 1687dikben Esztergomnál tartózkodott tizen hat ezer embereivel, annak megújjításához, ’s erőssítéséhez kezdett; de az Ozmanoknak érkezések felől megintettetvén, a’ kik harmintz ezeren rész szerént Peter Váradnál készítének hídat a’ Dunán; rész szerént pedig Száva vizén, hogy a’ még meg nem erőssíttetett helyeket elfoglalhassák; kénteleníttetett félben szakasztani e’ hasznos munkáját. Megvervén pedig Moháts alatt az Ozmanokat, füstbe hajtották minden igyekezeteiket. Újjabb erővel tódúlának ismét MDCXCdik esztendőben a’ Keresztyének ellen, ’s még ekkor is minden erőssítés nélkűl vala Buda Vára, és a’ történhető veszedelemnek kitétettetve. Reménység vala ugyan azután, sok Várakat szerentsésen hatalma alá hódítván a’ Tsászár, hogy Buda Vára is megfogna erőssíttetni, annyival inkább, mivel Szétsén György Esztergomi Érsek szép pénzbéli segedelmet adott vala a’ végre; de majd az Olasz, és Frantz hadak, majd pedig Rákótzi zendűlései új akadályokat vetettek az ellen. Háborgatták ugyan Rákótzy seregei a’ Budaiaknak mezejét, és szőlő hegyeit; de a’ Várat sérelem nélkűl hagyták. Vége szakasztatván pedig Trentsén alatt seregének, ’s Gróf Pálfy János által Szatmáron 1711dik esztendőben szerzett letsendesítés után, harmadik KÁROLY által végre Királyi parantsolat, és rendelés tétetett a’ Várnak megerőssítése eránt, Regalius híres Vezérre bízván annak intézetét. Az alatt 1711ben a’ Pestis uralkodott vala Budán, és Pesten. Megvetvén MDCCXVdik esztendőben e’ Vár erősségeinek újjabb alapját, szép előmenetellel folytattatott vala, míg MDCCXVIIdik esztendőben a’ Törökök által valami szerentsétlenítő ágyú golyobisnak erejétöl halálosan megsértetvén az említett nagy Vezér, az élők közzűl ki nem szóllítatott. Valamint a’ lakosoknak házaik szép rendel, és a’ Bétsieknek követése szerént szaporodának naponként, úgy sőt még nagyobb előmenetellel építtettek a’ Szerzeteseknek klastromaik, és Szentegyházaik is; míg 1723dik esztendőben, dél után egy szerentsétlen tűz támadás által az éledő Város, viszont siralmas gyászba nem öltöztetett. Ugyan is alig gyúllada 325meg egy ház a’ Bétsi kapunál, és már a’ szelek ereje által a’ tűzes darabok széjjel hányattatván, kis idő alatt az egész Város lángba borúltt vala. Meggyúlladván a’ kapuhoz közel lévő erősség, mellyben ötven mázsa puska por vala rejtetve, olly rettentő dördűléssel sültt el, hogy nem tsak a’ Várbélieket; hanem még a’ Pestieket is, szörnyű nagy félelembe ejtette. Megrendűle alattok a’ föld, és az ablakok, ’s egyéb gyenge edények reménytelenűl Pesten is öszve töredeztek. Által láthatatlan setétségű füst lepte el a’ Várat, ’s nem is segíthettek magokon a’ lakosok, míg a’ fúvó szél szemek elől valamennyire azt el nem hajtotta. Magokhoz sem jöttek vala még a’ lakosok, a’ tűzes dördűlések, és veszedelmes lángoktól gyötrettetvén, midőn a’ vízi Város felől való más bóltozat is ketté repedezvén az előbbinél még nagyobb veszedelmet okozott vala. Mint hogy semmi bátorságos menedék helyet sem találhattak magoknak, a’ lakosok, majd a’ húlladozó kőszirtek, majd a’ nagy füst, majd pedig a’ lángoknak dühösködő erejek ellen, semmit sem tehettek a’ tűz ellen, sem magok védelmezésére. Illy móddal temettetett ekkor Buda Városában mintegy két óra alatt, két száz húszon négy ház gyászos hamvaiba, a’ lakosoknak nagy keserűségekre! Kiváltképen való Isteni gondviselés vólt mindazonáltal, hogy e’ nagy égéstöl mintegy harmintz lépésnyire lévén a’ nagyobb puska por ház, mellyben ekkor tizenkét mázsa puska por vala, a’ szűntelen való öntözés által megtartattathatott. Füstös omladékjaiban maradtak ez után sok házak, mellyeket a’ tehetetlenebb lakosok fel nem építtethettek; a’ kiknek pedig jobb módgyok vala, még úribb, és erőssebb épűletekkel díszesítették Buda Várát; melly felemelkedett parton, Királyi széjjel látást szolgáltató hasonlíthatatlan szépségű helyen, minden felől kőfallal köről keríttetve, Pest Városával által ellenben:
MÁRIA TERÉZIA, bóldog emlékezetű Felséges Királynénk’ országlása alatt több jeles díszesítést nyert Buda’ Vára. A’ Királyi Várat nagy költséggel megújjíttatta; a’ hová 1771ben Sz. ISTVÁN első Királyunk’ jobb Kezét a’ Ragusai Dominikánusoktól 326által vittette; ’s egy felséges kápolnát építtetett, a’ hol most is tiszteltetik a’ Sz. Kéz. Azon kivűl 1777dik esztendőben a’ Jesuiták’ régi Collegiomából egy szép nagy Pap nevelő Ház (Seminarium) épűltt fel, rész szerént a’ Királyi, rész szerént pedig a’ fundationális Kintstárból: ugyan akkor az Universitást Nagy Szombatból Budára, a’ Haza közepébe vitette által az említett Felséges Aszszonyunk, ’s a’ Királynak lakó helyébe helyheztette. Melly alkalmatossággal egy, még most is az egész környéket díszesítő, Tsillag visgáló Torony állíttatott fel a’ Királyi Vár közepén: egy szárnya pedig e’ Várnak a’ nemes ifjúságot nevelő Háznak (Academia Theresiana) fordíttatott. Azon kivűl az Istenes Tudományok’ Oskoláját (Theologicae Scholae) a’ Szemináriumnak által éránnyában építtette, a’ melly ház most Presidentiális Háznak neveztetik.
II. Jósef Tsászár e’ Tudományi ékességektől megfosztotta ugyan Buda Várát, által tévén azokat Pestre, ’s Posonba. Hanem ezeknek helyébe Budára rendelte mind a’ Fels. K. Helytartó Tanátsot, mind a’ Királyi Kamarát, mind pedig a’ Királyi, és Appellationális Táblát. A’ Törvény Székeken kivűl megmarada itt a’ többi Dikaszterium egész e’ mai időig. 1790ben Febr. 21dikén érkezett ide Bétsből a’ Magyar Sz. Korona, ’s itt őríztetik a’ Várban; Sz. István kápolnája felett.
II. LEOPOLD Tsászár alatt a’ Királyi Várban K. Fő Hertzeg, elfelejthetetlen SÁNDOR LEOPOLD Nádor Ispányunk kezdett lakni.
Mostani Fels. Uralkodónk pedig IIdik FERENTZ maga lakott abban 1791, és 1792. esztendőben, mikor t. i. Felséges Öttsét Pest Vármegyének Fő Ispányságába beűltette; ’s mikor maga, ’s Felséges MÁRIA TERÉZIA Királynénk Budán megkoronáztatott.
A’ Várnak négy nagy kapuja van, és három kissebb gyalog ajtója, úgy mint, a’ Bétsi kapu, melly hajdan az alatta lakott Zsidóktól is neveztetett; ’s bóltozattya alatt Toldi Miklósnak mejj vasát, sarkantyúját, ’s lántsájával, eltörött szántó vasát, és lántzon függő golyobisát vagy laptáját, lehet felfüggesztetve szemlélni. Kivűl pedig a’ szőlő hegyek felől való részén, 327egy gúnyolva rettentő ember főt félre tekertt nyelvével, és ezeket az emlékeztető betűket.
C. VI. S. A. D. G. G. H. H. B. D. C. R. az az: CAROLUS VI. Semper Augustus, Dei Gratia Germaniae, Hispaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae Rex. Második nevezetes kapu a’ Kristina Városa felett dél felé lévő Fejérvári kapu, melly a’ szerentsétlen 1723. esztendőbéli nagy gyúlladás által megsértettetvén, akkori Budai Várának fő Kapitánnya Gróf Daun Henrich Jósef, által méltóságosan megújjíttatott, e’ felűl alkalmaztatott emlékeztető sorokkal.
CAROLO VI.
Rom. Imp. Semp. Aug. Hisp. Hung. Bohe. Rege
Porta
HaeC aLbaregaLensIs funDaMentIs sVrrexIt.
Paschalibus nuper feriis
Vi nitrati pulveris in auras ejecta
PasChaLi In bVsto rVrsVM splenDore resVrgIt.
Laeta noVo MeLIVs venIt ab Igne DeCVs.
Henrico Josepho e S. R. I.
Comitibus de Daun Supremo Armor. Praefecto.
Rom. Imp. Semp. Aug. Hisp. Hung. Bohe. Rege
Porta
HaeC aLbaregaLensIs funDaMentIs sVrrexIt.
Paschalibus nuper feriis
Vi nitrati pulveris in auras ejecta
PasChaLi In bVsto rVrsVM splenDore resVrgIt.
Laeta noVo MeLIVs venIt ab Igne DeCVs.
Henrico Josepho e S. R. I.
Comitibus de Daun Supremo Armor. Praefecto.
E’ kapu, és a’ vízi Városi, vagy Vátzi kapu között van a’ Nagy Strázsa Ház: Hauptwache. Harmadik kapuja a’ Várnak a’ Vízi kapu, melly a’ vízi Városba vezet. Ezt az Ozmanok idejekor Bizánti kapunak is nevezték, melly részen gyakorta rohantak ki az Ozmanok, és a’ fel felé tusakodó Magyaroknak elég dolgot adtak. Ettöl ismét nem meszsze van a’ Királyi palotának szegeleténél a’ rátz Város felé az Új Kapu, mellyet MÁRIA TERÉZIA nyíttatott valaki, ’s felépíttetett MDCCLXXVII. esztendőben. A’ Város háza útszajánál pedig két gyalog kis ajtó, és fedezett út van, mellynek egyike Krisztina Városba vezet; az ezzel által ellenben lévő pedig, melly a’ leg régibb gyalog ajtó, és hoszszan fedezett út van alatta, a’ vízi Várasba vezet, fellyebb pedig a’ Bétsi kapu felé, a’ Normalis Oskolának szegeleténél, ismét más fedezett új gyalog út, és ajtó van, mellyen való lemenetel, mintegy a’ Vízi Városnak piatzára, ’s közepe felé vezet.
A’ Várbéli Szentegyházak között, leg nevezetesebb a’ B. Sz. MÁRIÁNAK régi nagy temploma, két jeles épűletek 328között úgy mint a’ Jesuiták’ Kollégyioma, ’s a’ Széchényi’ Szemináriuma’ között: melly két épűletben most a’ Királyi Kamara van. Nagy Óltárján jobb felől Sz. ISTVÁN képe, bal felől pedig Sz. LÁSZLÓ képe szemléltetett, míg 1772ben a’ nagy Óltár meg nem újjíttatott. Belső alkotmánnya a’ Szentegyháznak elég tágas, és méltóságos; noha a’ bóltozatokat tartó oszlopok nem mindenben egyenlők egymással. A’ templomban néhai Gróf Zichy Miklósnak temető helye egy márvány kővel van megjelelve, 1796. Januar. 5dikén a’ Grófné is szűletett Berényi Erzsébet az ügyefogyottaknak örök emlékezetű jótevője, ide helyheztettetett. Ebben a’ templomban nevezte meg Fels. Királyunk Juniusnak 6dikán 1792. az arany Sarkantyús Vitézeket megkoronáztatásának alkalmatosságával. A’ templom előtt való tzínteremet Gróf Pálfy Miklós, az után Magyar Országnak vólt Nádor Ispánnya építtette, emlékezetére ezek a’ sorok készíttettek:
HanC fronteM e saXIs LaXaVIt VIrgInIs AeDi.
D. Comes, et Generalis Nicolaus Pálfy. Ferrarius Zigmond
D. Comes, et Generalis Nicolaus Pálfy. Ferrarius Zigmond
(l) De Rebus Hungariae &c. P. IV. Cap. 11. p. 511.) szerént mintegy hatvan lépésnyire vala ettől a’ Várral egy idős templomjok, a’ Dominikánus Szerzetbéli Atyáknak. Második templom, vagy Királyi kápolna a’ Királyi Várbéli Szentegyház, melly Sz. ZSIGMOND Prépostságának neveztetik, mivel ZSIGMOND Király építtette, és nagy jövedelemmel meggazdagította, mellyekhez tartozott vala Észek is. E’ kápolnában tartatik SZENT ISTVÁNNAK épségben maradott jobb kezének feje, mellynek emlékezetése verettetett pénzen ezek az írások szemléltetnek. Dextera B. Stephani Regis, et Confessoris gloriosi, quam ab Anno MXD. ad MDXXVI. in Hung. Tum. Rag. ult. 11. Sec. Cult. Jos. II. et M. Ther. Aug. MDCCLXXI. XXIX. May Recup. Et post IX. Die Devot. Hu. DD. Bud. Quot. An. Publ. venerat propenend. 1786dik esztendőben egy új Parokhia állíttatott fel itten, ’s mind ez, mind pedig Sz. István’ Kezének gondviselése a’ veres tsillagos keresztes Papokra bízattatott. A’ Sz. Kéz nagyobb Ünnepeken kitétettetik a’ közönséges megtiszteltésre. 329Harmadik templom a’ Szent Ferencz Szerzetebéli Atyáké, melly SZENT JÁNOS Evangelistának tiszteletére épűlt. Nevezetesíti e’ mostan üressen zárva lévő Szentegyházat dítsőségesen uralkodó IIdik FERENTZ Királynak, és MÁRIA TERÉZIA Felség. Királynénak e’ Szentegyházban nagy Királyi pompával történt megkoronáztatások 1792ben 6ik, és 10ik Juniusban, melly minémű nagy pompával, és szertartással méne véghez, lásd a’ Bétsi Magyar Hírmondóban. E’ Szentegyház is elég tágas, és erőss épűletű jeles alkotmány; tornya kiváltképen magoss, ’s a’ klastrom is sok szobákat, és hajlékokat foglal magában. Itten vala a’ Királyi hadi Kantzellária, honnan a’ Karmeliták vólt épűletyébe vitetett által: most pedig az Országnak Számtartó fő hivatala van benne, és a’ polgári közönséges, ’s tudományi Kintstár. Negyedik templom vala a’ Karmelitáké, melly a’ Királyi fegyver háztól nem meszsze építtetett, több Uraságoknak kegyes adakozásai által; a’ kik között leg nagyobb jóltévőségét mutatta meg Gróf Koháry István, vólt Ország Bírája. Sz. JÓSEF tiszteletére vala szentelve, míg néhai örök emlékezetű Felséges IIdik JÓSEF Tsászár által eleintén portékák letevő helyévé, azután pedig Komedia házzá változtattatott. Az épűlete valamint a’ vólt klastrom is, mellyben most a’ Királyi hadi Tanáts tartatik, kiváltképen való szép helyen építtetett, a’ Várnak Duna felé lévő részén, és meszsze való ellátást szolgáltat. Ötödik Szentegyház vala a’ Sz. KLÁRA Szerzetebéli Apátzáké, a’ kiknek hasonlóképen Fels. IIdik JÓSEF Tsászárnak uralkodása alatt vége szakadván, most az Ország háza vagyon helyén épűlve, mellynek hátrúlsóbb részében, tartatnak a’ Felséges Királyi Helytartó Tanátsnak ülései, ide tétettetvén által 1794ik esztendőben vólt előbbi helyéböl, t. i. a’ Jesuitáknak, ’s azután a’ Semináriumnak nagy épűletébül, holott most a’ Királyi Leveles ház van. Hatodik kápolnátska vólt a’ Város’ házában, mellyben MDCCXIIdik esztendőben Posonból a’ Város Templomának kintse hoszszas fáradozásaik után viszsza hozattatott, mind a’ Tanátsnak, mind pedig az egész Városi lakosoknak nagy örömökre. Az időben 330vitték vala a’ Városnak Tanátsbéli Személyei e’ Kintseket Posonba, midőn IIdik LAJOS Király a’ Mohátsi veszedelemben elesett, és MÁRIA Királyné is a’ Királyi mozdítható kintseket öszve szedvén Bornemisza János, és Oláh Miklósnak követések mellett nagyobb bátorságnak okáért, Posonba által vitt vala. Eladattattak e’ kintsek, lásd felőle Bél Mátyást. (m) In Historia Urbis Budensis Periodo III. §. XII. p. 449.) Leg nevezetesebb épűlet a’ Várban a’ Felséges Királyi Kastély, az Új kapunál, a’ Szent Gellért hegye’, és Pest felé való részén, hasonlíthatatlan szép fekvésű helyen; valóban Királyi módon építtetett. Ebben lévén a’ Magyar Királyi Universitás Nagy Szombatból lett Budára való által tétettetése után, az emlékezetére készítetett pénzeken ezek az íratok szemléltetnek. Imp. Cae. Josephus II. Aug. M. Theresia Aedes. Reg. lit. et nob. juv. Colle. assignavit: alól Bonae Artes a Sigismundo, et Mat. Corv. Rege Budam inductae, Belli terrore fugatae A. Mária Theresia Augusta revocatae A Rege XL. a’ más emlékeztető koszorús pénzen pedig ezek a’ sorok: Ratio educationis, totiusque rei literariae per Regnum Hungariae, Provinciasque eidem adnexas, Die XXV. jun. MDCCLXXX. Buda constabil. E’ Királyi Várnak környéke egészen más színbe öltöztetett néhai bóldog emlékezetű Királyi Fő Hertzeg SÁNDOR LEOPOLD által; mert a’ hegy óldalán lévő térség, és annak egész mellyéke Pest felé, faragott drága képezetekkel, Angliából hozott ritka fa tsemetékkel, a’ kert részeinek mesterséges felosztása, és a’ Várba felvezető gyalog út mellett kőfallal lett békeríttetése, ’s a’ szép remete háznak ide lett építtetése által, egészen új életet, ’s elevenséget veve magára, a’ Királyi Kastélynak mellyéke; sőt egy új, ’s rézzel fedett épűlettel is felékesíttetett. Melly mindenkor nevekedő szépíttetését, e’ Vár vidékjének Felséges Királyi JÓSEF Fő Hertzeg is folytattat, és leg közelebb egy új alkalmatos gyalog Duna vizéhez való lejöhetésnek úttya, és épűletetskéje is készűltt el a’ partnak 331allyán; mellyböl az Ország úttyára vagyon a’ kilátás. Több számos, és nevezetes Várbéli épűlettyeit Buda Városának, ha mind leakarnám festeni, úgy mint Hertzeg Battyáni, G. Zichy, G. Erdődi, Hertzeg Eszterházy, ’s a’ Vármegye házakat, ’s a’ t’. meszsze elvonnának olly sok jeles épűleteknek előadásai tzélomtól. Tágas épűlet a’ többek között a’ Város háza is, négy szegeletre alkotva, a’ piatz, és Városnak közepén e’ felűl írattal ékesítve: „DoMVs VtILIatI pubLICae restaVrata.“ A’ Krisztina Város felől lévő szegeletén e’ felűl írat van: IVrata CIVIVM fIDe InCLarebIt, más szegeletén pedig egy két fejű sas van Magyar Országnak tzímerével, ’s alatta e’ szavak: Sub umbra alarum tuarum. Belől az író házban szemléltetik KÁROLY Tsászárnak lovon ülő képezete a’ Városnak tzímereivel, és két Angyalnak képeivel, mellyek balról e’ szavakat lehellik.
SenatVI ConCorDIaM.
Jobbra pedig e’ szavakat:
PerennabIt SenatorVM ConCorDIa.
Alább egy zőld pázsitra alkotott képezet pedig egy sisakon e’ szavakat mutattya: PaCeM tIbI BVDa reposCo.
E’ képezetnek jobb része felől szőlők függenek, illy felírattal:
A fructu vini multiplicati sunt fideles in pace.
A’ bal felől lévő kalászoknál pedig ez a’ felírat van:
Dominus pascit fines tuos pace, et adipe frumenti satiat te.
A’ közönséges kívánság pedig ez:
MetropoLIs BVDa in paCe fLoreat.
Ez épűlet, és a’ Város Temploma között emeltetett a’ Sz. HÁROMSÁGNAK képezete 1714dik esztendőben, mellette pedig a’ nevezetes tsatornákon bévezetett, közepső útszán lévő márvány kövekböl szépen készíttetett két kő kút, mellyekben a’ Várban a’ leg jobb, és leg egésségessebb vizek találtatnak. A’ fedezet kút pedig a’ jadszó szín előtt vagyon, mellybe a’ Dunából vezettetik a’ víz. Az Ország háza, és a’ vólt Szent Ferentz Szerzetebéli Atyáknak épűlete között pedig, a’ deszkával béborított kútak helyett, egy új, és márványbol faragott, a’ két említett igen szép kútakhoz hasonlító kút, most készíttetik, és már haszna vehető Novembertöl fogva. 332A’ közönséges hat kavé házak között leg nevezetesebb az úgy nevezett Tuschl kávé ház, valamint a’ vendégfogadó házak között, a’ Fortuna nevezetű vendégfogadó. Ezeken kivűl Pósta ház; Őrálló ház. Két Patika (Orvosságtár) is vagyon benne; ’s egy nevezetes, és tágas Fegyverház, a’ Királyi Kastély mellett e’ felűl írattal:
CaroLVs seXtVs, Me fVnDo eLeVabat.
