Rát Mátyás,
Rát Mátyás,
ág. ev. lelkész, az első magyar hirlap szerkesztője, Rath János és Raits Zsuzsánna polgári szülők fia, szül. 1749. ápr. 13. Győrött; szülővárosában, azután Modorban, Pozsonyban és Sopronban tanult. Pozsonyban az evang. lyceumban Benzur József, a későbbi városi tanácsos, volt kedves tanára, ki különösen a magyar nyelv és irodalom szeretetét oltá be az erre különben is fogékony fiatal kebelbe. A hazai intézetekben befejezvén tanulmányait, beutazta Magyarországot és Erdélyt. Debreczenben több ideig tartózkodott; így ismerkedett meg hazánk akkori viszonyaival, megtanulta ezenkívül különösen a nép nyelvét. Ezután tanulmányainak kiegészítése végett külfödre utazott. 1773. szept. 10. már Göttingában volt, hol közel négy évet töltött az egyetemen; 1777. máj. 20–23. Casselben, júl. 1. Nürnbergben, 7., 8. Erlangenben, 13. Regensburgban tartózkodott; azután valószínű, hogy szülőföldén tölté idejét. 1778. ápr. 6. Sopronban volt (a mint ezt a m. n. múzeumban levő albumából megállapíthatjuk), 1779 elején Pozsonyban telepedett le, hol első terve volt egy magyar hírlap szerkesztése, melylyel hitte, hogy nemzete szunnyadó lelkületét fölrázhatja és fogékonynyá teszi nyelvének művelésére. Patzkó Ferencz Ágoston pozsonyi nyomdászszal kiadták az «Előre való tudakozás»-t 1779. júl. 1.; időközben folyamodtak a helytartótanácshoz hírlapkiadhatási engedélyért, melyet azon év okt megkaptak, és a pártolás sem hiányozván, nov. 17. kiadhatták a lap programmját. Ezen első magyar hirlap «Magyar Hirmondó» czímmel 1780. jan. 1. szombaton jelent meg először Pozsonyban; azután hetenként kétszer adták ki 8rét félíves számokban, melyeket «Levelek»-nek czímezett a szerkesztő. Előfizetőinek száma ekkor 318 volt (ezen szám azonban 1784-ben már 200-ra olvadt); a szerkesztőnek évi fizetése 600 frt. volt. a kis lapot egészen a szerkesztő írta, csak gyéren kapott hazai tudósításokat, azért a lapnak tartalma majd egészen külföldi hirek voltak; a szerkesztő szerényen csak nevének kezdőbetűjét írta a lap végére; évi előfizetési ára helyben 3, vidékre küldve 4 frt volt. Rát 1782. jún. 11. már tudta, hogy a laptól megválik; részint a szerkesztéssel járó kellemetlenségek, de még inkább a nyugodtabb élet utáni vágy és hogy nyelvészkedési hajlamait munkájában kifejthesse, érlelék meg ezen elhatározását. A Magyar Hírmondó 1782. utolsó (101.) számában búcsút vesz a közönségtől. 1788 elején Győrbe hívták meg az evang. község lelkészének, mely tisztet elfogadván, azon év április 21. Perlaki Dávid superintendens őt Fel-Péczen ordináltat. A győri gyülekezet előtt 34 év és hét hónap után ő tartott először ismét isteni tiszteletet máj. 4. A templom felszentelésére néhány éneket készített. Alig hogy megismerkedett győri híveivel, midőn báró Podmaniczky József, Bácsmegye főispánjának, a kivel Göttingában együtt tanult, ajánlására a pesti prédikátori hivatallal kinálták meg, melyet el is fogadott volna, ha a kissé túlzottnak tetsző követeléseire a gyülekezet reá állott volna. Tudományának hire elterjedvén, a nemes-csói egyházkerületi gyűlésen a dunántúli evang. eklézsiák superintendensének candidáltatott, még pedig második helyen. Ezen óhajtásának meghiusulta és gyülekezetében némely kellemetlenségei arra határozták őt, hogy még azon 1786. évben hivataláról lemondjon és nov. 26. tartotta búcsúbeszédét. Visszavonultan élt ezután Győrött és idejét egészen a tudománynak szentelte; fővágya volt régi tervét valósítani és egy három nyelvű, magyar-latin-német nagy szótárt kiadni három kötetben. Minden reménysége daczára a közönség részvéte vállalata iránt oly csekély volt, hogy azt kezdetben már meghiusultnak tekinté, sőt még felhívásával tiszttársainak nagyrészét is ellenségeivé tette. Tervének bukásával végkép meghasonlott embertársaival, kerülte a társaságot és komorságát halála napjáig megtartotta. Ily körülmények közt mind neki, mind barátainak jól esett, hogy szülővárosának hívei, kik kitünő tulajdonait átérezték és méltányolni tudták, a már viselt papi hivatalra, utódja Freytag halálával, ennek helyébe 1789. elején őt újra meghívták, mely tisztet el is fogadva és működését azon év febr. 1 meg is kezdette. II. Leopold magyar király koronáztatása alkalmával Pozsonyban az ág. ev. templomban beszédet tartott. 1791-ben a pesti evang. synodusra egyháza részéről képviselőül küldetett, hol lelkésztársaitól jegyzőséggel tiszteltetett meg és több tárgyról férfias bátorsággal nyilatkozott. 1796-ban a pozsonyi ev. gymnasium rectora és első tanára Sztrecskó elhalálozván, helyébe rectornak és a theologia tanárának meghívták; ekkor nagy kedve lett volna azon czélpontra jutni, melyre termett volt; azonban ez is elenyészett és ő Győrött maradt, mert, bár erős testalkattal bírt, a hivatalos munka utóbb megtörte, nyugalomra vágyott, de híveinek kérése rábírta, hogy lelkészi hivatalát buzgón és hiven viselje 1810. febr. 5. történt haláláig. Hogy magyarságát nevével is kitüntesse Rath családi neve helyett a Rát nevet használta.
Munkái:
1. Viro clariss. dno Adamo Farkas, gymnasii, quod aqud aug. conf. addictos Sopronii floret, rectori, praecipua pietate colendo nominis solemnia IX. Calend, Januarii, faustis auspiciis agenti Ista hILarI CVLtV CeCInIt, ferVenteqVe CVLtV, CVLtrIX pIerII, prIMa CaterVa IvgI. Sopronii, (1772).
2. Első tisztelet rende 1783. Győr.
3. Egy Istent-félő jó és gondos anyának és nagyanyának... Vatai Borbára özvegy... Roth Tamásné asszonynak életébe, halálában és holta után való vigasztalásai; mellyeket Mind-szent-havának 17. 1784. történt halála után Szent-András havának 28. napján lett el-temettetése alkalmatosságával élő szóval elmondott. Mostan pedig egyetlen-egy meg-maradott leánya Király-falvi Roth Johanna asszony gróf Széki Teleki József élete párja költségén ki-nyomtattatott. U. ott, 1785.
4. Bucsúztató versek, melyeket néhai főtiszt. és n. Perlaky Gábor úrnak eltemetése alkalmatosságával a nemesdömölki szent-egyházban elmondott. U. ott, 1786.
5. Ankündigung eines deutsch-ungarisch-lateinischen Wörter-Buchs. U. ott, 1887. (Magyarul megjelent a M. Musában 1787. LVII. sz., az 573. l. tudatja, hogy szótára nem jelenhet meg).
6. Jobb egyházi embernek kevés tudomány mellett mind az emberiség, mind a keresztyénség regulájut el-hibázni. ennek valóságát kivánta a magyar evangelikus predikátor. Pest, 1887.
7. Keresztyény fejér népnek való imádságos könyv első darabja. Gyermekekre és nevendék leánykákra tartozandó. Győr, 1788. (A több kötetre tervezett imádságos-könyvből részvétlenség miatt csak ezen első rész jelenhetett meg).
8. Frohe Aussichten treuer Bürger in die feyerlich angetretene Regierung ihres weisen Erbkönigs. Eine bey Gelegenheit der Dankfeyer für die den 15. Novbr. 1790. in Pressburg glücklich vollzogene Krönung des Kaisers u. Königs Leopold des Zweyten zum Könige von Ungarn, vor der Evangel. Gemeine in Pressburg am 4. Advents-Sonntag desselben Jahres... gehaltene Predigt. Pressburg.
Levelei: Benkő Józsefhez, Győr, 1787. febr. 28. (Erdélyi Prot. Közlöny 1873. 6. sz.); Kazinczy Ferenczhez 1787. máj. 9. és jún. 9. (Kazinczy F. levelezése I. k.).
M. Hirmondó 1783. 40. sz.
Pressburger Zeitung 1787. 52. sz.
Allgemeine Literatur-Zeitung, Jena & Leipzig 1787. Iv. 301. sz.
M. Musa 1787. 573. l. (R. ítélete a német nyelvről).
Révai, Planum. Viennae, 1790. 82–84. l.
Hrabovszky György, A dunántúli evangy. aug. conf. superintendentia prédikátorai. Veszprém, 1806. 26. l.
Hazai s Külf. Tudósítások. Pest, 1810. II. 27. és 28. sz. (Sikos István).
Annalen der Literatur und Kunst. Wien, 1810. Iv. Bd. 521. 1811. I. 254. l.
Jenaer Literatur-Zeitung 1810. Intelligenz blatt 69. sz.
Baer Sámuel, Allgemeines historisch-biog.-literar. Handwörterbuch Ulm, 1816. II. 278. h.
Tudományos Gyűjtemény 1820. IV. 44. l. 1826. X. 69. l.
Hébe 1823. (Névaláírása).
Egyházi Almanach 1833. 136. l.
Öesterr. National-Encyclopaedie. Wien, 1835. VI. 585. l.
Kazinczy F. munkái. Levelek I. (Kis Jánoshoz). Buda, 1842. 6., 44. l.
Kis János Emlékezései. Sopron, 1845. Két kötet.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók. Pest, 1856. I. 381. lap.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXV. 15. l.
Fővárosi Lapok 1880. 1. sz.
1880: P. Napló 1. sz., Győri Közlöny 1. sz., Vasárnapi Ujság 2., 4., 5. sz. (Id. Szinnyei József, A M. Hirmondó).
Figyelő VIII. (R. M., Szinnyei J., külön nyomatban is) XI., XV–XVIII.
Uj M. Athenás 337. l.
Ballagi Géza, A politikai irodalom. Bpest, 1888. 433. l.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények II. 1892. 67. l.
Egyetemes Philologiai Közlöny 1892. 213., 214. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 30., XIV, 411. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése II–V. VII–XIV.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 127. l.
