Szasszanidák
Szasszanidák Az Új-perzsa Birodalom uralkodó családja, amelyet I. Ardashir (Ardesir) alapított Kr. u. 226-ban. Nevüket Sasan (Szászán) után kapták, aki az alapító egyik őse volt.
Amikor a pártusok a rómaiakkal vívott hosszú harcokban elgyengültek, Perzsiában forradalom támadt, elfogták Artabanust, az utolsó pártus királyt és megölték. Ezzel a Pártus Birodalom felbomlott. Az új uralkodóház régi perzsa uralkodóktól származónak vallotta magát, ami jól beleillett a nép régi perzsa múltjának és Zoroaszter vallásának a felújítási programjába.
Az új birodalom a rómaiakra nézve csakhamar épp olyan veszélyes lett, mint az elődje. Már Severus császártól visszakövetelte Adashir - akit I. Artaxerxész néven is emlegetnek - az egykoron Perzsiához tartozó országokat. 260 körül meg is verték a rómaiakat. II. Varanestól (275-292) Diocletianus császár azonban elhódította Mezopotámiát és Arméniát. Több sikere volt II. vagy Nagy Sapornak, aki Constantinus császárt győzte le és a keresztyének ellen véres üldözést indított. Julianus császár 363-ban megverte ugyan, de hirtelen meghalt és ekkor Sapor újra visszaszerezte Arméniát. Utódai kibékültek a rómaiakkal. V. Varanes (417-438) azonban még kegyetlenebbül üldözte a keresztyéneket.
Ezután a hunok kapcsolódtak be a történetükbe. Peroz-t előbb trónra segítették, majd 486-ban legyőzték és megölték. Utóda kibékült a hunokkal. A Szasszanida Birodalom fénykora I. Chosru - aki Chosroes néven is ismert - ideje volt. 531-578 között szerencsés háborúkat folytatott Justinianus görög-keleti császár ellen és az országát kiterjesztette az Industól a Földközi-tengerig, Iaxartestől Egyiptomig. Közben végigpusztította Palesztinát és sok pusztai remetét is megölt. Heraclius császár szorította ki őket 622-ben Kis-Ázsiából, majd Arméniából. Egy darabig anarchia dúlt az országban, majd Chosru unokája az arab invázióban, 636-ban döntő vereséget szenvedett és mint földönfutót ölte meg őt egy orvgyilkos 651-ben Mediában. Így ért véget a Szasszanidák uralma.
BF
