Százados
Százados Izráel fiainak a hadirendjében voltak, akik ezer, száz vagy ötven harcosnak parancsoltak (1Sám 8,12; 2Kir 1,9). Már Mózes hadseregében a Midján elleni háborúban olvasunk századosokról (4Móz 31,14.54). Dávid is ezredeseket és századosokat állított a hadinép élére (2Sám 18,1). Az ÚF néhol a »százados«-t »elöljáró«-nak fordítja (pl. 2Móz 18,21).
Az ÚSZ-ben általában a CENTURIÓ szót fordítjuk századosnak. Ez a Palesztinát megszálló római hadseregben volt az altisztek legmagasabb fokozata, amely már tiszti rangnak számított. Száz gyalogos katona parancsnoka volt. Egy kohorszban 10, egy légióban 60 centurio volt. Tőlük függött a légiók fegyelme és harcképessége. Voltak, akik azért vállalták, mert így biztosították maguknak a római polgárjogot, de néha veteránokat is visszahívtak erre a szolgálatra. A rátermett centurió egyre több megbízást kapott, ami azt jelentette, hogy kohorszról kohorszra előbbre lépett, esetleg légióról légióra is, így érhette el a »senior centurio« a »primus pilus« beosztást, ami nagy tekintélyt jelentett.
Máté (8,5kk) és Lukács (7,2kk) evangéliumában az első pogány, aki szembesül Jézussal, egy római százados. És az evangélium elmondja róla, hogy gazdag, vannak rabszolgái és szereti a zsidó népet, zsinagógát is építtetett nekik és bár mint katona megszokta, hogy ő parancsol másoknak, most megalázza magát és érdemtelennek mondja magát arra, hogy Jézus a hajlékába jöjjön. Egy másik százados Jézus keresztre feszítésénél az első pogány, aki azt a bizonyságot teszi, hogy Jézus az Isten Fia (Mt 27,54; Mk 15,39). Az ApCsel-ből Kornéliusz és Juliusz századosokat név szerint is ismerjük (10,1; 27,1).
