Szarv
Szarv Az állatok szarva (kos, tulok) nagy becsben állt az ókori K-en, de Izráelben is. Felhasználták arra, mivel belül üreges volt, hogy valamit tartsanak benne; olajat (1Sám 16,1; 1Kir 1,39), vagy használhatták hangszerként is jeladásra, esetleg az istentiszteleten (3Móz 9,9; Zsolt 47,6).
A B képes nyelvezetében a szarv a hatalom és az erő jelképe (5Móz 33,17; Zsolt 89,18.25; 92,11; 112,9; az ÚF B itt már nem is szarvat ír, hanem hatalmat). A szarv felemelése (Zsolt 132,17; Ez 29,21) a hatalom és dicsőség vissza-, ill. helyreállítását jelenti. A szarv letörése (Jer 48,25; JSir 2,3) a hatalom megsemmisítését, szétzúzását fejezi ki. A szarv porba fektetése (Jób 16,15) a megalázottság kifejezése. A Jel könyvében a Bárány 7 szarva (Jel 5,6) Isten hatalmának teljességét szimbolizálja; a 13. részben a hétfejű és tízszarvú fenevad, ill. a kétszarvú vadállat a Dán 7-8-ban leírt fenevadakkal egyezően az istenellenes hatalmakat jelképezi. A tízszarvú fenevad a végidők uralkodóira vonatkozik, akik az Antikrisztus rendelkezésére állnak, hogy a végső győzelmet megszerezzék Krisztussal szemben. Az oltár szarvához ld. OLTÁR.
