Megtart
Megtart Legtöbbször a h. sámar, jás'a, sárat, a g. sozein, terein, phülasszein fordításaként fordul elő a B-ban.
1. Isten munkája és ajándéka. Az Úr megtartó Isten (Ézs 43,3; 45,21; 1Tim 1,1; 2,3; 4,10; Tit 1,3), aki megtartja szövetségét (5Móz 7,9; Zsolt 111,9; Ézs 54,10; Dán 9,4), kegyelmét és hűségét (Zsolt 89,29; 146,6), sok nép életét(l Móz 50,20), az embert és a barmot (Zsolt 36,7), az életet (Józs 14,10), népét (Ézs 25,9), a várost (Ézs 37,35), az alázatost (Jób 22,29), az asszonyokat a gyermekszülésnél (1Tim 2,15), Fölkentjét (Zsolt 28,8). Isten jóra tart meg (Jer 15,11), aminek ideje van (Ézs 49,8).
2. Jézus az Istentől jött Megtartó. Születése örömhír, mert Megtartó született minden népnek (Lk 2,11). Isten tette őt megtartóvá (ApCsel 5,31), hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett (Mt 18,11; Lk 19,10). Nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa (Jn 3,17; 12,47). Jézus úgy lett megtartóvá, hogy magát nem tartotta meg, hanem áldozatul adta a Golgota oltárán (Mt 27,42; Róm 5,10). Halálával és feltámadásával lett mind a test, mind a lélek megtartója (Ef 5,23; 1Kor 5,5). Aki megtartja igéjét, azt megtartja a próbák idején (Jel 3,10). Jézus megtartónk az élet harcaiban, veszedelmeiben (Mt 14,30). De ezeknél sokkal nagyobb ajándéka, hogy azokat, akik hisznek benne, üdvösségre, örök életre tartja meg (Jn 5,34; 8,51; 10,9; ApCsel 2,21; 4,12; Tit 2,10; 3,5). A Jézusban nyert megtartatás Isten népének eszkhatológikus reménysége is: a mennyből várjuk a megtartó Jézus Krisztust és dicsősége megjelenését (Fil 3,20; Tit 2,13), Isten üdvterve teljes megvalósulását (Róm 11,26).
3. Emberi feladat. A megtartás nemcsak Isten munkája, és Jézusban adott ajándéka, hanem az ember, Isten népe, Isten gyermeke feladata is. Ezt a B sokszínűen tárja elénk. Isten népének gyermekeinek kötelessége, hogy megtartsa a szövetséget (1Móz 17,10; 2Móz 19,5; Zsolt 25,10; 132,12), a törvényt (3Móz 8,35; Zsolt 19,12; 106,3; Péld 3,18; Zak 3,7; Mal 3,7; Mt 19,17; 28,20; Jn 14,15; 1Tim 6,14), Isten beszédét, igéjét (Zsolt 119,17; Lk 2,19; 6,47; 8,15; 11,28), a királyi törvényt (Jak 2,8), a hitet (1Tim 1,19), a bizodalmat (Zsid 3,6.14), a Lélek egységét (Ef 4,3), ami jó (1Thessz 5,21). Ügyelni kell arra, hogy megtartsuk magunkat Isten szeretetében (Júd 21), a világtól pedig szeplő nélkül (Jak 1,27). Isten gyermekeinek az életéhez tartozik, hogy minden módon igyekezzenek megtartani némelyeket (1Kor 9,22). Mindez hálaadás és imádság által lehetséges (1Móz 19,19; Zsolt 3,8; 17,8; 28,9; 31,3.17; 57,4; 69,36; Jer 31,7; Mt 14,30; Jn 17,11).
NA
