Meggyőződés
Meggyőződés Olyan vélemény, amely ismeretek, állítások, közlések, igazságok, gondolatok, tények, ígéretek alapos megvizsgálása, átgondolása, elemzése nyomán alakul ki és határozott állásfoglalások, megnyilatkozások szilárd belső alapjává és hajtóerővé válik (g. elegchosz, plerophoria, szünesisz, jelentése: megbizonyosodás, bizonyosság, bizonyíték). Ellentéte a bizonytalankodás, az ingadozás és a kételkedés, ami akadályozza a meggyőződés kialakulását, a határozott állásfoglalást, vagy károsan befolyásolja, esetleg meg is szünteti.
A meggyőződés sajátos formája a hitbeli meggyőződés, amely Istennek a múltra vagy a jövőre nézve tett kijelentéseinek, ígéreteinek feltétlen bizonyosnak tartása (Zsid 11,1), nyugalmat, erőt, biztonságot ad. Hitbeli meggyőződésből engedelmeskedett Nóé Isten parancsának (1Móz 6,22), Ábrahám (1Móz 12,1-3) és az ősatyák: szent meggyőződéssel hitték, hogy Isten mindent beteljesít, amit megígért. Ábrahám Izsák megáldozására is abban a hitbeli meggyőződésben vállalkozott, hogy Isten majd gondoskodik jó megoldásról (1Móz 22,8). Mózes a kezdeti ingadozás után meg volt győződve arról, hogy Isten mindenben vele lesz (2Móz 3,11; 4,1; 4,31).
Mária és József teljes meggyőződésre jutott afelől, hogy a gyermek születésével kapcsolatban kapott isteni üzenetek igazak (Mt 1,20-25; Lk 1,37-38). Ez a meggyőződés nem azonnal, hanem sok idő múltán vált teljessé bennük. Keresztelő János abban a meggyőződésben prédikált, hogy közel jött a mennyek országa s hogy akit a Jordánban megkeresztelt, az a Messiás, Isten báránya, de ez a meggyőződése Heródes börtönében megingott (Mt 3,2-3; 3,17; Jn 1,29; Mt 11,3). A tanítványok, az apostolok meggyőződéssel hitték, hogy Jézus a Krisztus és ezt a meggyőződést erősítették a gyülekezetek tagjaiban, eljutva az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, teljes meggyőződéssel hitték, hogy ők Isten kiválasztottai, szeretett gyermekei, Krisztus örököstársai (Róm 8,15-17; Kol 2,2; 1Thessz 1,5; 1Pt 2,9).
IE
