Erődítmény, vár
Erődítmény, vár A B-ban említett és azokhoz hasonló erődítményekről és várakról egyre gazdagabb ismeret birtokába jutunk az ásatások révén. Egyiptomi és asszír ábrázolások is képet adnak ókori várakról, erődítményekről. Már jóval Izráel előtt is voltak ilyenek. A jerikói ásatások föltártak egy 8. évezredből való várost védő falmaradványt, amely még ma is 7 és fél méter magas, a hozzá tartozó kör alakú bástya pedig 9 méter.
A honfoglalás előtt álló izráeliek megrémültek ezektől az erődítményektől (4Móz 13,28). A kiküldött kémek híradása után először a Jordántól K-re fekvő területen találták magukat szembe erődítményekkel (5Móz 3,5). Hogy ezeket az erődítményeket mégis sorra el tudták foglalni, Isten segítségének és csodájának tulajdonították. Jerikó elfoglalása maradt a legfeledhetetlenebb élmény (Józs 6). Az elfoglalt várakat gyakran lerombolták. Ennek nyomait archeológusok helyenként megtalálták. A honfoglalás után is maradtak azonban várak, erődítmények, el nem foglaltak is, és hamarosan építettek újakat is. Gedeont a Penúél erődítményéből gúnyolták, mikor Midján királyait üldözte (Bír 8,9). Győztesen visszatérve le is rombolta ezt a várat (Bír 8,17). Sikemben a fellegvárat Abímelek felgyújtotta, a várban lévők elpusztultak (Bír 9,46-49). Abímelek utána egy másik fellegvár alatt lelte halálát, mivel a szintén felgyújtásra szánt várból kézimalomkövet dobtak a fejére (Bír 9,50-53). Jeruzsálem sziklavárát csak Dávid tudta elfoglalni (2Sám 5,7). Itt Dávid nagy építkezésekbe is kezdett. Jól kiépítette a várat (2Sám 5,9). Salamon korában pedig megsokasodtak a nagy építkezések. Vár épült nemcsak Jeruzsálemben (1Kir 3,1), hanem az ország különböző helyein is (1Kir 9,15). Az építkezések kényszermunka kivetésével történtek. Számos vár, erődítmény volt Salamon korában (1Kir 4,13), és a későbbi királyok idejében is. Roboám király az uralma alatt maradt országrészben úgy szilárdította meg hatalmát, hogy erődítményeket épített országa védhetőségére (2Krón 11,5-12). Mindkét országrészben sok erődítményt építettek (2Krón 26,9-10; 27,4; 33,14), a meglevők kijavítására és bővítésére is sor került (2Krón 32,5). Jeruzsálemen, Samárián kívül királyi vár volt pl. Jezréelben is (2Kir 9,17). Ide húzódott vissza a harcokban megsebesült Jórám király. Jéhú felkent csapatával ide ment utána. Ennek a várnak az ablakából dobták ki Jezábel királynőt (2Kir 9,33). Várszerű őrtornyokat azonban nemcsak királyok építettek harcászati szempontból, hanem gazdák is pl. szőlőskertjük őrizetére (Ézs 5,2; Mt 21,33 par). Az erődítmények, a várak, még a legjobban megépítettek sem nyújtottak mindig elegendő védelmet. A próféták pusztulást hirdettek a várakban, erődítményekben bízóknak (Ez 24,21; Ézs 25,12). Az igaz oltalmat a megbízható erődítményt Istenben látták (Ézs 26,1). Különösen tudta ezt és nyíltan vallotta a várakat elfoglaló, és újakat építő Dávid király (2Sám 22,2; Zsolt 18,3; 31,3). Az erődítmények építése mégis mindig tovább folyt. A fogság után Nehémiás legfőbb szándéka volt a város erődítményrendszerét helyreállítani. Nagy ünnepi aktus volt az elkészült erődítmény, védőfal felszentelése. Ez olyan széles, monumentális fal volt, hogy az ünnepi menet a tetején vonulhatott (Neh 12,31). Az ÚSZ-i korban különösen jelentősek voltak Nagy Heródes építkezései (Jeruzsálem, Masszada). Jézus Krisztus munkálkodása idején az erődítmények, várak jelentős része a római hatalom kezén volt. Pál apostolt is ilyen várban tartották fogságban, mielőtt a császár elé küldték volna (ApCsel 22,24; 23,16).
| BöJ | Erősek és gyengék Pál apostol által használt kifejezés a római és korinthusi gyülekezetben jelentkező csoportosulások jelölésére (1Kor 8-10; Róm 14,1-15,13). |
A gyengék csoportját jellemzi a lelkiismeretük gyöngesége (1Kor 8,7), hitismeretük hiányossága (1Kor 8,11). Mindez gyakorlati cselekedetekben is megnyilvánul: tartózkodnak a húsevéstől (Róm 14,2), különösen is a bálványáldozati hús evésétől (1Kor 8,7), megtartanak bizonyos ünnepnapokat (szombat, különböző böjtnapok), hajlanak az aszketizmusra, törvényeskedésre.
Ezzel szemben az erősek már felismerték, hogy önmagában véve semmi sem tisztátalan (Róm 14,14), mert csak egyetlen Urat ismernek, akitől származik minden. Ezért jó lelkiismerettel fogyasztanak minden ételt (Róm 14,2), még a bálványáldozati húst is (1Kor 8,10), és minden napot egyformának tartanak (Róm 14,5).
Pál ugyan az erősek csoportjához tartozik (1Kor 8,4; Róm 14,14; 15,1), de nem bonyolódik elméleti vitákba, hanem a két csoport szeretetben történő együttélését hangsúlyozza (1Kor 8,1k). Fontos, hogy az erősek ne botránkoztassák meg magatartásukkal a gyengéket (Róm 14,13.20; 1Kor 8,9), nehogy ezáltal akaratukon kívül a gyengék vesztét okozzák (Róm 14,15; 1Kor 8,11). Pál a két csoport különböző hitismerete fölé helyezi a mindkét csoportot egybekapcsoló szeretet.
VG
