Erőszak
Erőszak Az erőszak az Istentől kapott hatalommal, képességgel, erővel való visszaélés. Az erőszak alkalmazásával az erősebb rákényszeríti akaratát a gyengébbre, kihasználva testi, szellemi, gazdasági vagy katonai fölényét. Isten nem pártatlan az erősek és gyengék küzdelmében, hanem megítéli az erőszakoskodást.
Az ÓSZ-i törvények védik az erőszak különféle formáinak leginkább kitett hajadont, özvegyet, árvát, jövevényt (5Móz 22,25). Az erőszakos út nem kedves Isten előtt (Péld 3,31; Ez 45,9; Ám 3,10). A szövetséget megszegő népre jellemző az erőszak és az önkény (Hab 1,3). Az egyéni erőszak mellett szó van a »törvényesített vérontásról« (Ez 7,23), mikor egy társadalmi réteg (Zof 1,9), törzs (1Móz 49,5), nép (2Móz 1,13; Abd 10; Jer 51,35) lép az erőszak útjára. Az Istenben bízó ember meggyőződése, hogy az erőszakoskodó fejére visszahárul a nyomorúság (Zsolt 7,17), hogy Isten ítélete sújtja a hatalmaskodót (2Sám 22,49). Ezért óv attól, hogy az ember belenyugodjon az erőszak uralmába, tanúskodjon az erőszak mellett (2Móz 23,1).
Isten nem tűri el az erőszakosság vég nélküli terjedését. Az erőszakossággal megtelt földet (1Móz 6,11) az özönvíz pusztítja el. Az erőszak sokféle megnyilvánulása mögött felsejlik az Isten és ember szövetségét megbontani akaró gonosz hatalma (Lk 22,53). Ezt az erőszakos és erőszakosságot munkáló embergyilkos hatalmat győzi le Jézus Krisztus (Lk 4,36; 10,19). A keresztyén ember annak a ténynek tudatában élhet, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). Ezért tanulhatja meg Jézustól a szelídség útját (Mt 11,29), tudva, hogy nem az erőszakosok, hanem a szelídek öröklik a földet (Mt 5,5).
