Doketizmus

Teljes szövegű keresés

Doketizmus A doketizmus (g. dokein = látszani) a gnózis talaján született tanítás. A doketisták tagadják Jézus földi testének fizikai realitását. Ebből következően elutasítják valóságos szenvedésének lehetőségét. A krisztológiai kérdés doketista megoldása (az ebjonita megoldás ellenpólusaként): Krisztus testi léte illúzió. A doketizmus már az ÚSZ korában is probléma volt, majd a 2. szd. nagy vitáinak témája lett.
A gnosztikus keresztyén tanításoknak általában mindig doketista krisztológiájuk van, legalábbis éles határvonalat húznak a földi ember Jézus és a mennyei Megváltó alakja közé. A leggyakoribb doketista modell: Jézusra mennyei erő szállt alá megkeresztelésekor. Ez az erő kereszthalála előtt eltávozott belőle, viszszatért a mennybe, Jézus külső alakjában pedig Cirénei Simont feszítették meg.
Az ÚSZ egészének antidoketista hangsúlyt ad az a tény, hogy az ev-ok Jézus szenvedéstörténetét részletesen elbeszélik, kidomborítják a feltámadott és a megfeszített Jézus azonosságát.
Pál, aki leveleiben nem szól Jézus történetéről, azt hirdeti, hogy Isten nem a Krisztus-eszme vagy Krisztus-gondolat által, hanem a valóságos ember Jézus kereszthalála által munkálja az üdvösséget (Róm 8,3; Fil 2,8; Kol 1,22; 2,14). Élesen tiltakozik a feltámadás spiritualizálása ellen (2Tim 2,18).
Jn-ban igen erős hangsúlyt kap Jézus ember volta. Jézus szomjazik (Jn 4,7), fáradt (4,6), sír (Jn 11,33.35), megváltoztatja eredeti terveit (7,8-10). A zsidók szemére vetik, hogy ember létére Istennel egyenlővé tette magát (10,33). Jézus igényével szembeállítják emberi származását (1,45; 6,42; 7,3.5.27). Ugyanakkor Jn-nak a Megváltó dicsőségéről, a Pártfogónak a földi Jézuson túlnövő alakjáról mondott szavai (Jn 14) tápot adhattak olyan doketista félreértéseknek és túlzásoknak, amelyek már 1Jn szerint antikrisztusi töltetűek lettek. A tévtanítók azt hirdetik, hogy Jézus nem volt valóságos ember (1Jn 2,23; 4,2). Velük szemben hirdeti a levél, hogy Jézus a Krisztus, a testben eljött Megváltó (1Jn 4,3.15; 5,1.5). Az 1Jn 5,6-ban a víz és a vér együttes említése (a kereszthalálra utalás) annak a doketista nézetnek a korrekciója, amely csak a víz (a keresztség) jelentőségét fogadta el Jézus élete számára.
BG

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT