váll
váll főnév -at, -a
1. <Emberi testen> a nyaktól kétoldalt a kar tövéig terjedő, a két kart a mellkashoz kapcsoló páros testrész. (Általában mindkettőt, olykor csak az egyiket értjük rajta.) Besüppedt, csapott, csontos, egyenes, jobb, bal, keskeny, széles váll; vállban → erős; (katonaság) vállhoz v. vállra: <vezényszóként:> emeljétek a puskát a vállatokhoz v. a vállatokra!; vállhoz emel; vmit → átvet a vállán; vkinek v. vminek a vállán emelkedik: más ereje, tehetsége, munkája révén jut előre; vkit vállon → vereget v. vkinek a vállát veregeti; vállán visz, vállon ragad vkit; haját vállra, vállára → ereszti; → felad vmit vkinek a vállára; vállára hajtja a fejét; → ráborul vki nek a vállára; vkinek a vállára teszi a kezét; két vállra fektet, tesz, terít vkit: a) (sport) <birkózásban> olyan helyzetbe hoz vkit, hogy az mindkét vállával egyszerre érinti a földet, a szőnyeget; b) (átvitt értelemben) teljes győzelmet arat vkin; vállára → vesz; → aláveti a vállát vminek; → felhúzza a vállát; → meghúzza a vállát; → megropogtatja, → megveregeti vkinek a vállát; vállát nekiveti vminek; vmi → nyomja a vállát; vállat → rándít; → rángatja a vállát; vállat → ránt; veri a vállát a haja; vállat → von; vállát → vonogatja; váll váll mellett: vállvetve, egyesült erővel, egy akarattal. Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. (Csokonai Vitéz Mihály) Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek Téged | S a vállad, a vállad. (Ady Endre) Mi szebb: bokáid karcsú íve tán, Vagy vállaid vonagló vonala … (Juhász Gyula) A pályaudvar hídja még remeg … | és kiszáradt hasábfák döngenek | … Mi bánt? Ugy érzem, mintha félnék, | menekülnék, hasáb a vállamon. (József Attila) || a. Ennek ízülete. Nem forog vállban a karja. || b. Vállcsont. Eltört a válla.
2. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban> Maga az ember mint vmely teher, kül. vmely terhes erkölcsi kötelezettség hordozója, részese, szenvedő alanya. (történettudomány) A nemesség szűz vállai: a nemesi adómentesség; áthárítja a felelősséget, vminek a gondját, terhét más vállára; nagy felelősség, gond nehezedik a vállára; vmit vkinek a vállára → rak; nagy terhet rak, vesz a vállára; lerázza a válláról a terhet; sok gond, felelősség nyomja a vállát; vmennyi év → nyomja a vállát. Nem bírják még vállai az élet terhét. Nyolcvan év nyomja a vállát. Légy jó fiú és gyámolítsad őt… | Vedd vállaidra félig terheit. (Petőfi Sándor) Most az egész ország sorsa egyedül a mi kettőnk vállára nehezedik. (Jókai Mór)
3. A ruhának az a része, amely a vállat (1) takarja. Az ing, a kabát, a kötény válla. Kifeslett a válla. Tömést tett a kabát vállába. Vállban szűk a felöltő. Még kávéházba jár. Látom hébe-korba, | sötét ruhája válla csupa korpa. (Radnóti Miklós)
4. (tájszó, régies) <A magyar női viseletben> a fehér ingvállhoz viselt ruhaderék, mellény; pruszlik. Öltönye kivágott meggyszín bársony magyar váll, mely derékban feszesen simul karcsú termetéhez. (Jókai Mór)
5. (ritka, irodalmi nyelvben) Tárgynak, kül. edénynek (főleg a nyak alá eső) felső kiálló része. A palack, a flaska válla. A kemence válláról leemelte a hosszú, … nyakas üveget. (Tolnai Lajos) A lőcsöknek a vállába nem jól vannak a gúzsok belerakva. (Tömörkény István)
6. (növénytan) A levél lemezének alsó, a levélnyél felé eső része. A levél válla lehet ék alakú, szíves, nyilas stb.
Szóösszetétel(ek): 1. vállbojt; vállbőség; vállderék; vállfájás; vállficamodás; vállfűző; vállgomb; vállhuzogatás; vállízület; vállkapocs; vállkörzés; vállköz; váll-lapocka; vállmozgatás; vállöv; vállrángatás; vállrózsa; vállszélesség; válltáska; vállvonogatás; vállzsinór; 2. boltváll; félváll; ingváll.
vállacska; vállú.
