vall
vall ige -ott, -jon, -ani (-ni)
1. tárgyas Meggyőződéssel hisz és állít, hangoztat, hirdet vmit. Vmilyen elméletet, elvet, nézetet vall; vmilyen hitet vall; vkinek, vminek vallja magát; (választékos) magáénak vall vmit: a) azt állítja, hogy vmi az ő tulajdona, a sajátjának tekint vmit; b) (átvitt értelemben) vmely felfogással, nézettel azonosítja magát, teljesen egyetért vele; azt vallja: hogy … S ti, kik valljátok olyan gőgösen: Mienk a haza és mienk a jog! – Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok? (Petőfi Sándor) S szent a bátor, ki, mint magam, Vallja mindig: vér és arany. (Ady Endre) Haladott, szabadelvű nézeteket vallott. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Vkit vmijének elismer és – ha kell – nyilvánít. Mesterének vall vkit. Őt is barátomnak vallom. Kisfaludy [Kazinczyt] … mesterének vallotta. (Gyulai Pál) És énekes ifjú fiának | vall engem a vén Magyarország. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Terhelt v. tanú vmely hivatalos eljárás, tárgyalás során> bíróság v. hivatalos közeg előtt (mint igaznak tartott tényt, megtörténtnek tartott dolgot) elmond vmit, amit a szóban forgó ügyről tud, v. amit elmondani jónak lát. Vki ellen, vki mellett vall; → hit alatt vall; a következőket vallotta; azt vallotta, hogy … A tettes hamisan vallott. A két tanú egybehangzóan vallott. Szükséges, hogy előbb biró előtt valljon … (Arany János) Ficsornak az elnök megemlítette, hogy mint a vádlott rokona, megtagadhatja a vallomástételt, ő azonban vallani akart. (Kosztolányi Dezső) || a. Magát vminek, vmilyennek v. (ritka) vmiül vallja: <tárgyalás, hivatalos eljárás során> magát vminek, vmilyennek mondja. Minthogy az elkövetett gyilkosság tetteséül … vallja magát, törvényeink szerint a megtorló ítélet ellene fordul. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (elavult) Vmit magára vall: vmely tett elkövetését magára vállalja. A kondások nem akarják a bűntényt magukra vallani. (Jókai Mór) || c. tárgyatlan Vkire vall: a tények elmondásával vkinek a bűnösségét bizonyítja. Vö: rávall (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk vall. Szeretőd ím maga vall rád. (Arany János) || d. tárgyatlan <A tettes> beismeri, hogy a kérdéses bűntettet, vétséget, szabálysértést elkövette; bevallja tettét. A tettes vallott. Végre megtört a vádlott, és vallott. Nem akart vallani.
3. tárgyas <Rejtett érzést, meggyőződést> feltár, nyilvánít, elárul. Szerelmet vall; → színt vall. Szerelmet is vallok neki, S megkérdem engem szeret-e? (Petőfi Sándor) || a. tárgyatlan (bizalmas) Elmondja, ami a szívén fekszik, ami kikívánkozik belőle. Ekkor már nem titkolózott, hanem elkezdett vallani. Egy pillanat s kész az idő egésze, | mit százezer ős szemlélget velem… Látom, mit ők nem láttak, … S ők látják azt, … | mit én nem látok, ha vallani kell. (József Attila) || b. (átvitt értelemben) Vallott nekem a Nyulak-szigete | Regék halk éjén. (Ady Endre)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Dolog> tanúskodik. A tények ellene vallottak. Az írott betűk önök ellen fognak vallani. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmire v. (ritka) vmit vall: <dolog> vmire jellemző, vmire mutat; vmit jelez, elárul. Ez őrá vall; ez arra vall, hogy …; arca nem vall a korára. Az írás ideges emberre vallott. Ez a cikk önálló felfogásra vall. Ezek a paradoxonok azt vallják, hogy a nő csak másodrendű lény. (Ambrus Zoltán) A fésűjét… künn felejtette. Ez már sietésre vall. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) Ellene vall vminek: <dolog> nem egyeztethető össze vmivel; ellenmondásban van vele.
5. tárgyas (választékos) <Kárt, kudarcot, szégyent> (el)szenved, elvisel. → Kínját vallja; → szégyent vall vmivel, vmi miatt. A cég nagy kárt vallott. Szégyent vallott vele. A kísérletek kudarcot vallottak. Keresd fel azt a gazfiút, Edmund; nem vallod kárát. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Kudarcot vallottam mindenütt. (Csiky Gergely) Nem vall szégyent senki előtt, akivel szóba áll … (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka) <Becsületet, dicséretet> szerez, kap. Vagy hát nem szeretet volt, hanem gyülölség, Hogy simítni kezdtem a nemzet erkölcsét, S azt akartam, hogy a népek dísze légyen, Kivel becsületet valljak és ne szégyent? (Arany János)
6. tárgyas (elavult) Ügyvédet vall: ügyvédet választ, fogad v. a tárgyaláson megnevez. Ha Völgyesyt vallotta prokátorának, megszabadul. (Eötvös Károly) A szép … Erzsébet is ügyvédet vallott. (Mikszáth Kálmán) Nem is gondoltak arra, hogy mindegyik külön-külön valljon ügyvédet vagy más írástudó embert védőjének. (Eötvös Károly)
Igekötős igék: bevall; kivall; megvall; rávall.
vallható; valló; vallott.
