tunyaság
tunyaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
I. A tunya melléknévvel kifejezett emberi tulajdonság; restség, lustaság. Szellemi, testi tunyaság. Elhatalmasodott rajta a tunyaság. || a. Vkinek tunya volta. Bosszantó, érthetetlen ennek a fiatalembernek a tunyasága.
2. Tunya állapot, magatartás, viselkedés; dologtalanság, tétlenség. Tunyaságba merül, süllyed, süpped. Tunyasága rossz hatással volt környezetére is. Fel kell rázni őt a tunyaságból. Protestálok, ellenmondok, óvást teszek az ilyen privilegizált tunyaság ellen. (Arany János)
3. (elavult) Tehetetlenség (2). A természet egyik alaptörvénye, mond Newton, a tunyaság törvénye. (Kölcsey Ferenc)
tunyasági.
