tunya
tunya melléknév és főnév
I. melléknév tunyán, tunyább
1. Olyan <személy>, aki mindenféle cselekvéstől, mozgástól húzódozik, a tétlenséget kedveli; lomha. Tunya ember, fráter. || a. (átvitt értelemben) Késlekedő, tunya vörös Nap | Hozzád kiáltok. (Ady Endre)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, tevékenység>. Tunya életmód, gondolkodás; tunya mozgású. Az atyák … a fiakot nagyobb gondviseléssel nem nevelik, … hanem még példát adnak a részegeskedésre, a feslett és tunya életre. (Mikes Kelemen) Tunya életet élt ő jó ideig. (Fazekas Mihály)
3. (költői) Tétlen, kényszeredetten lassú. S hol tengve, tunyán Hajt, s nem virul a tölgy: Volt bár Kanaán, Nem lett honom a föld. (Arany János)
II. főnév tunyát, (tunyája) Tunya személy. Itten a félénket, túnyát eltemetik. (Csokonai Vitéz Mihály) Te gyűjtsd tanácsba mind, ki fejdelem, Te nógasd célra bajtársid tunyáját. (Arany János–Tasso-fordítás)
tunyálkodik.
