tisztelendőség
tisztelendőség [ë-e] főnév (-et), -e, [ë, e]
(csak egyes számban rendsz. 2. ritk. 3. sz. birtokos személyraggal) (régies, választékos)
<Katolikus pap ünnepélyesebb megszólításaként v. megnevezéseként>. Már vártuk tisztelendőségedet. Mondd meg tisztelendőségének, hogy… Tisztelendőséged a versekben gyönyörködik. (Kemény Zsigmond) A hintó készen áll tisztelendőséged számára. (Jókai Mór)
