tisztelet
tisztelet [ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Annak érzése és magatartása, aki vkit, vmit tisztel (1–3); vki, vmi érdemének, értékének v. jelentőségének elismerése és megbecsülése. Fiúi, hálás tisztelet; → megkülönböztetett tisztelet; mélységes, őszinte tisztelet; → babonás tisztelet; nagy tiszteletben áll vki előtt; tiszteletből cselekszik vmit; tiszteletet ébreszt, érez, gerjeszt, kelt vkiben, tisztelettel tölt el vkit vmi, tisztelettel van vki iránt. A nagy emberek iránt mindenki tiszteletet érez. A nagy csak a jók tiszteletére vágy. (Berzsenyi Dániel) || a. Tiszteletben tart vmit: <haszna, értéke, érvénye, jogossága, szükségszerűsége miatt> tiszteli, és magatartásában, cselekedeteiben hozzá igazodik. Tiszteletben tartja az emberi jogokat, a nemzeti függetlenséget, az udvariasság szabályait. Tiszteletben tartotta barátjának meggyőződését. A nép… tiszteletben tartá a gyöngébb érzelmeket. (Jókai Mór)
2. Ennek az érzésnek magatartással, külső jelekkel való kinyilvánítása. Illő, köteles, tartozó tisztelet, az államfő, a feljebbvalók, a hatóságok iránti tisztelet; tisztelet a kivételnek: <annak kifejezésére, hogy nem mindenkire vonatkozik vmely rosszallást tartalmazó kijelentés:> nem általános érvényű az, amit mondok, van alóla kivétel is; tisztelet, becsület, de…: megadjuk a köteles megbecsülést, de…; tiszteletben részesít vkit; ebédet ad, összejövetelt, ünnepélyt rendez vkinek a tiszteletére; megadja, megtagadja vkitől a (neki) kijáró, az őt megillető tiszteletet, tiszteletet tanúsít vki iránt, tiszteletét teszi vkinél: udvariassági látogatást tesz nála; tisztelettel adózik vkinek; tisztelettel közeledik vkihez. Ontsunk ezer áldást zengő tisztelettel. (Csokonai Vitéz Mihály) Barátomra hivatkozva kérdezte, mikor tehetné tiszteletét. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies) Isteni tisztelet: istentisztelet.
3. <Üzenet, levél, meghívó kezdő v. záró soraiban, udvarias köszöntésként, a megbecsülés jeleként.> (1945 előtt) Alázatos tiszteletem: <magas v. magasabb rangú személynek szóló, megalázkodást kifejező köszönésként városi emberek, kül. hivatalnokok körében:> (ritka, választékos) tiszteletem!: <kül. férfiaknak szóló tiszteletteljes v. modoros üdvözletként>; tisztelettel; (1945 előtt) alázatos tisztelettel: a) alázatos tiszteletem; b) <folyamodványt, kérvényt záró formulaként>; hódoló, kitűnő, kiváló, megkülönböztetett tisztelettel; → mély tisztelettel; → teljes tisztelettel. Szokott tiszteletemmel maradok a tekintetes úrnak alázatos szolgája. (Csokonai Vitéz Mihály) A borítékon kifejezett különös, mély és legmélyebb tisztelet s… a… pecsétek… lekötik a figyelmet. (Vas Gereben) || a. (választékos) Tiszteletteljes üdvözlet, köszöntés. Tiszteletem kedves szüleidnek. Add át v. tolmácsold tiszteletemet kedves feleségednek.
Szóösszetétel(ek): 1. tiszteletadó; tiszteletérzés; tiszteletgerjesztő; tisztelethiány; tiszteletjegy; tiszteletkeltő; tiszteletnyilvánítás; tiszteletőrség; tisztelettétel; 2. istentisztelet; köztisztelet; tekintélytisztelet; törvénytisztelet.
