tisztára
tisztára határozószó (népies, bizalmas)
1. Teljes egészében; teljesen, egészen. Tisztára elfelejtettem. Tisztára hülye vagy. Tisztára lehetetlen. Tisztára lehetetlen. Tisztára meg kell bolondulni. Tisztára hóbort az egész. Tisztára az apja: egészen olyan, mint az apja. „Hát a szőlő elfagyott-e?” „Tisztára”, felelt a gyászposta. (Jókai Mór) Tisztára megbolondult a szegény királyfi. (Mikszáth Kálmán) || a. A szó szoros értelmében; valósággal. Tisztára kifosztották. Tisztára koldus. Egy hentesmester… minden este tisztára kiverte a publikumot a kocsmából. (Jókai Mór) Rozgonyi uram őket tisztára agyonvereti. (Móricz Zsigmond)
2. Tisztán (II. 2), pusztán. Ez tisztára ízlés dolga. Tisztára védelmi jellegű intézkedés volt. Levele tisztára magánlevél volt.
