tisztás
tisztás főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. <Fás területen, főleg erdőben> olyan kisebb, rendsz. füves térség, amelyben nincs fa. Erdei tisztás; a kert tisztása. A kirándulók letelepedtek a tisztáson. Gergelyék mellett akkora tisztás volt, amekkora helyen egy szekér megfordulhat. (Gárdonyi Géza) Minden oly furcsa, torz és visszás, Idegen a tavaszi tisztás. (Tóth Árpád)
2. (ritka) Üres tér, férőhely. A rendőrök őrült vágtatással söpörnek tisztást a menetnek. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév -abb (ritka) Üres, főleg fátlan <hely, térség>. Egyik tisztás hegyoldalon gyalogösvény kanyargott. (Jókai Mór) Segítsen csak… ezeket a bútordarabokat… ama túlsó tisztás oldalra helyezni el. (Tolnai Lajos)
