szegezés
szegezés [ë-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Az a cselekvés, hogy vmit (meg)szegeznek; vminek szegekkel való megerősítése. A képnek a falra szegezése. A kerítés szegezése közben ráütött a hüvelykujjára.
2. Ennek eredménye: vminek szegezett állapota. Jó, rossz, erős, gyenge szegezés. Nem tart a szegezés. || a. Az a hely, ahol vmely tárgynak két része össze van szegezve. A deszka szétvált a szegezésnél.
3. (ritka) Hegyes eszköznek, szúró fegyvernek vki ellen, vkire való irányítása. Szurony, tőr szegezése.
4. (tájszó) Nyilalló, szúró fájdalom, kül. a derék táján; szegedés. Szúr a szegezés: nyilall(ik) a derekam. Oldalamba ütött a szegezés. A furdalások sem voltak olya hevesek vagy gyakoriak, hogy az orvosnak szegezésről panaszkodhatott volna. (Vas Gereben) Majd megszakadt…a tárogatózásban, a horpaszaiba beleállt már a szegezés. (Jókai Mór)
szegezési; szegezésű.
