siránkozik
siránkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. <Vmely nagy megpróbáltatást, sorscsapást követő lelkiállapotban> fájdalmában sírva hosszasan kesereg. Siránkozik vmin v. vmi miatt v. felett. Az asszonyok a nagy veszteségen siránkoztak. Láttam őtet siránkozni, | (Barátnéját siratta) | Én hallottam sohajtozni – Keblem, hajh! mint szaggatta. (Kisfaludy Sándor) Nyögve siránkoznak kedves fia, lánya, cselédi … (Vörösmarty Mihály) || a. (irodalmi nyelvben) Sírdogál. Siránkozik a kisded árva, Amott sir öntudatlanul. (Arany János) || b. (költői) Siránkozik vkihez: sírva v. panaszkodva kérlel vkit; rimánkodik vkinek. Jeve hasztalanúl siránkozik hozzád … (Vörösmarty Mihály)
2. (gyak. túlzó, kissé rosszalló) Részvétkeltőn panaszkodik, kesereg. Örökösen sorsa mostohaságán siránkozik. A mamák … a Kesergő szerelemnek néhány szakaszán végigmennek, fölsóhajtanak, hogy miért nem élt korábban … Himfy …, bizony nem hagyták volna annyit siránkozni. (Vas Gereben) || a. (rosszalló, gúnyos) Meddő panasszal fecséreli idejét; céltalanul sóhajtozik, sopánkodik. Ne siránkozzál, hanem láss munkához! Síránkozol? Csupán a gyávaság | Fogadja el harc nélkül a csapást. (Madách Imre) Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz. (József Attila) || b. (átvitt értelemben) Őszi szél siránkozott a zegzugos józsefvárosi utcákon. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: átsiránkozik; elsiránkozik; végigsiránkozik.
siránkozás; siránkozgat; siránkozó; siránkoztat.
