sirám
sirám főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben)
Mélyről fakadó, rendsz. sírástól kísért panasz(kodás); síránkozás, siralom. A betegek, a nyomorultak siráma. Halk zokogás kél; elhaló sirámot Kinos nyöszörgés, jajgatás követ. (Reviczky Gyula) [Az asszonyok] a ravatal köré helyezett székekre telepedtek, hallgatták a bús özvegy szavait, s bólingatva helyeselték sirámait. (Petelei István) Egy dal sirámát szellő hozza. (Ady Endre) Arany gyümölcsöt a nagy őszi csend Nekünk nem hoz, csak bút, beteg sirámot. (Tóth Árpád)
sirámos; sirámú.
