sereglet
sereglet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (ritka)
Embereknek, állatoknak nagyobb, összegyűlt, összeverődött, összesereglett tömege, csoportja. A rekeszeiken áteresztett Fenevadállatok sereglete, Egymást tiporja össze. (Vajda János) || a. (rosszalló v. gúnyos) Embereknek rendsz. alkalmi jellegű összesereglése, ill. egy helyre tódult tömege; csődület. Volt ott olyan sereglet, hogy különb se kellett. A pincérek a tálakat tenyerükre emelve igyekeztek utat törni maguknak a vendégek seregletében. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): állatsereglet.
