sereghajtó
sereghajtó melléknév és főnév
I. melléknév
1. (régies, gúnyos) <Mozgásban levő seregben> a többiek mögött rendsz. saját hibája miatt lemaradó, leghátul menő <katona, katonai egység>. A falu hamar kitisztult a sereghajtó hadtól; nem fájt már senkinek a lába, se a lova nem volt fáradt. (Jókai Mór)
2. (sport, bizalmas) <Versenyben, bajnokságért folyó küzdelemben> rendsz. nagyon leszakadva haladó, sorrendben az utolsó (helyezésű) <versenyző, csapat>. Az éllovas meglepetésre kikapott a sereghajtó csapattól.
II. főnév
1. (bizalmas, tréfás v. gúnyos) <Együvé tartozó és együtt haladó, rendsz. csoportban menő emberek között> az utolsónak maradó személy. Ne maradj le sereghajtónak! Ő volt a sereghajtó a kiránduláson. Sereghajtó gyanánt még egy öreg ember cammog alá a hegyi úton. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, rosszalló) <Munkában, fejlődésben, gondolkodásban> a többiektől nagyon elmaradó személy. Sereghajtó az osztályban, a munkában. Ügyelni kell a sereghajtókra is, s ezek között még kullog egy-kettő, kiknek az év szó maig új koholmánynak tetszik. (Vörösmarty Mihály)
2. (sport, bizalmas) <Versenyben, bajnokságért folyó küzdelemben> az, aki nagyon elmaradt, leszakadt a többitől. A sereghajtók közt van.
sereghajtói.
