sereglik
sereglik [e-e] tárgyatlan ige -ett, -ene [ë, e-e], ..geljen [ë-e]; -eni [e], (régies) seregel [e-e-ë] -t (egyes számban csak 3. személyben) (kissé választékos)
1. <Sok ember, állat> úgy gyülekezik, rendsz. vki, vmi köré, hogy ott nagyobb csoportot alkot. A gyermekek köréje sereglenek. Köré sereglett a hallgatóság. A mezőn sereglenek a varjak. Szótlan seregelnek fejedelmök mellé Hívei, kik egykor vele halni jöttek. (Arany János) [Az] érdekfeszítő művelet megbámulására még többen sereglettek. (Mikszáth Kálmán) || a. Nagy tömegben özönlik, csődül vhova. Csak úgy sereglett a nép megnézni a látványosságot. A nyomorba süllyedt derék vitézek közül … sokan seregeltek akkor a fővárosba. (Jókai Mór)
2. (ritka) Nagy tömegben, esetleg seregben vonul. Az egész környékről seregel a nép a gyűlésre. Rongyos hadak, roppant hadak Seregelnek vígan, vitézül. (Ady Endre)
Igekötős igék: besereglik; egybesereglik; kisereglik; körülsereglik; odasereglik; összesereglik.
sereglés; sereglett; sereglő.
