selyp
selyp [e] melléknév -en, -ebb [e, e] (népies)
1. Olyan <személy>, aki a mássalhangzók némelyikét (főleg a c, s, sz, z hangokat) hibásan ejti, v. mást ejt helyettük, aki selypítve beszél). A gyerek még selyp.
2. Az ilyen személyre jellemző <beszédmód>. Selypen beszél. Szavalni kezdett selyp, de édes, csicsergő hangon. (Mikszáth Kálmán)
