selypeg
selypeg [e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (népies, irodalmi nyelvben)
Selypít. Isten megáldott egy arccal, csináltok másikat; lebegtek, tipegtek, selypegtek … s kacérságból tudatlannak mutatkoztok. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Ha véletlenül nem élhet [Budapesten] … a nyéki Vörösmarty Mihály …, a nagyszalontai Arany János …, akkor Budapest ma is … tarkabarka levantei habarékot [= a Földközi-tenger keleti medencéjére jellemző keveréknyelvet] selypegne. (Kosztolányi Dezső)
selypegés; selypegő.
