rátarti
rátarti melléknév -an v. -n, -bb (kissé népies)
Önmagát túlzottan értékelő, maga felől sokat tartó s ezt kifejezésre is juttató; csaknem az önteltségig önérzetes <személy>. Rátarti leány, legény. Mindig ilyen rátarti volt. A rátarti, nyugodt mozgású asszony szeles lett és szeleverdi. (Móra Ferenc) Féltem … az istvándiaktól… mind olyan gőgös gazda volt, még a szegénye is rátarti. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás>. Rátarti viselkedés. Tolvajok, zsiványok, kik rátarti kénnyel Zörgetik a rabság nehéz sarkantyúját. (Arany János)
rátartiság.
