pusztulás
pusztulás főnév -t, -a (csak egyes számban)
A pusztul igével kifejezett folyamat, történés, állapot; az a tény, hogy vmi pusztul; romlás, tönkremenés, megsemmisülés. Feltartóztathatatlan, teljes pusztulás; a város pusztulása; pusztulásba dönt vkit; pusztulásra van → ítélve. Nem kerülheti el a pusztulást. Lángszózatokkal írja le A ritka hősi magát: … Mint jár előtte rettenet, Pusztúlás nyomdokán. (Vörösmarty Mihály) Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád. (Ady Endre) Én Jónás, ki csak a Békét szerettem, | harc és pusztulás prófétája lettem. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): végpusztulás.
pusztulási.
