putri
putri főnév -t, -ja
Földbe vájt v. sárból, vályogból rakott, gyak. vakolatlan, nyomorúságos ember, lakás. A Horthy-korszakban a mezőgazdaság, proletárok nagy része putrikban lakott. Törpei nyomott putrik ajtón, ablakon át okádják a füstöt a mezőkben. (Babits Mihály) Lóháton bejárta a rettentő nagy falut, a földbe vájt putriknak e szörnyű tanyáját. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): cigányputri.
putris.
