összeüt
összeüt ige
1. tárgyas <Két dolgot> egymáshoz üt. Összeüti a bokáját: lábbelijének a kérgét <rendsz. katonás tiszteletadás v. modoros bemutatkozás, köszönés alkalmával> összecsapja, összevágja. Összeüti a sarkantyúját; az áldomásra összeütik poharukat. Öszveütném sarkantyúmat, megindúlnék Még e város felé háttal sem fordúlnék. (Csokonai Vitéz Mihály) Vigyázállásban fogad, összeüti bokáját, sarkantyúja peng, kardja csattog. (Kosztolányi Dezső) || a. Összeüti könyökét, térdét, magát: többször, több helyen ütődést szenved vmely testrészén, összevissza üti magát. Ez a gyerek már megint összeütötte magát a játéktéren. || b. Összeüti vmijét: <két személy> vmely testrészét véletlenül egymáshoz üti. Összeütötték a fejüket.
2. tárgyas <Fából készült tárgyat> szegezve, kalapálva gyorsan összeállít, összetákol, elkészít. Összeüt egy bódét, egy kis csónakot, egy polcot. Tíz markos legény … hevenyében ledönt néhány szálfát, tutajt üt össze. (Jókai Mór) Édesapám képes lett volna fél óra alatt összeütni egy bölcsőt. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Másféle dolgot> kevés gonddal hamarjában megcsinál, elkészít. Majd valamit összeütök vacsorára. Összeütött egy kis cikket. A munkát csak éppen összeütötte. Régi ruháiból valami otthonkát szándékszik összeütni. (Gyulai Pál)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) <Két v. több dolog> bizonyos tekintetben összhangban van, egyezik, összevág. Mennyivel inkább elmélyedett összeadás- s levonásaiba, annyival inkább úgy látszott, hogy semmi össze nem üt. (Eötvös József) Összeüt ez esettel a fiúnak rögtöni eltűnése. (Jókai Mór)
4. tárgyatlan (elavult) <Két személy, csoport> összecsap, összeütközik. Lángok kavarognak, ahol öszveütnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Összeütnek nyúlt dzsidákkal, Szívdöbbentő roppanással. (Vörösmarty Mihály) || a. (elavult) Összeüt vkivel: verekedésbe kezd, vitába keveredik vkivel.
összeütés; összeüthető; összeütő; összeütöget; összeütött; összeüttet.
