összeütközés
összeütközés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az összeütközik igével kifejezett történés, folyamat, ill. ennek eredménye.
1. Az a tény; hogy két v. több tárgy, személy összeütközik (1), egymásnak ütődik. Tekegolyók összeütközése; a járókelők, a motorosok összeütközése. || a. Kül. az a tény, történés, hogy két v. több közlekedési eszköz összeütközik. Vasúti összeütközés; autók összeütközése; → tragikus összeütközés. Nagy volt az összeütközés ereje. Az összeütközés következtében tíz ember meghalt. Az összeütközés színhelyére érkezett a rendőrség. Siettem … a vasúti összeütközést elhárítani. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Erős, éles különbség, ellentét két személy v. két dolog közt. Összeütközésbe jut v. kerül (jön*) vkivel, vmivel: (olyasmit tesz, ami) ellenkezik vmivel, vkinek az érdekeivel; összeütközésbe kerül a törvénnyel; összeütközést idéz elő vkik között. Összeütközésbe keveredik a Büntető Törvénykönyvvel, ő, aki soha egy légynek se vétett világéletében. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Küzdelem <vminek belső ellentétei, ill. két különböző személy, csoport, jelenség ellentétei, ellentmondásai között.> A munkás és a gyáros közötti összeütközés; a termelő erők és a termelési viszonyok közti összeütközés; a két társadalmi osztály összeütközése; az érdekek, a vélemények összeütközése; a tudománynak a hagyományos gondolkozásmóddal való összeütközése. A hála és nagyravágyás, a szeretet és bosszú összeütközését akarta rajzolni. (Gyulai Pál)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (átvitt értelemben) Veszekedés, cívódás, verekedés, összetűzés (2). A családban napirenden voltak a heves összeütközések. Közmegelégedésre intézte el a goromba kocsmárossal való összeütközést. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Alkalomszerű kisebb (fegyveres) összecsapás, összetűzés (2). Fegyveres, háborús, harci, katonai összeütközés. Véres összeütközésbe keveredett. Nyílt összeütközésre került sor.
összeütközési.
