összeül
összeül ige
1. tárgyatlan <Két v. több személy, ritk. állat> vmely céllal egymás mellé, egymáshoz, egy csoportba ül, megbeszélésre összejön. Összeülnek beszélgetni, kártyázni; összeülnek egy játszmára. Miért vagytok külön asztalnál? Üljünk össze! Bezárkózva összeültek a megbeszélésre. A tyúkok összeültek a legfelső lécen. Nézzék ezt a két lányt, összeül sírni. (Justh Zsigmond) Az egyetlen mulatsága az volt, hogy összeült délutánonkint a pappal. Kártyáztak. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (rosszalló) Vkivel mint hozzá méltatlan, ill. méltatlannak tekintett személlyel együtt leül vhova, v. (átvitt értelemben) lealacsonyodva, leereszkedve barátkozik v. szövetkezik vele. Nem bánnám …, ha három nap, három éjjel ott henteregnél is a piszkos csapszékben, csak azt a gyalázatot ne hoztad volna rám, hogy ismét összeültél azzal a szemtelennel. (Jókai Mór) De úgy van az, ha mindenféle emberekkel összeülünk … (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan <Vmely szervezet, ill. több tagja> ülésre összejön. A bíróság, a bizottság, az országgyűlés, a tanács összeül; a négy nagyhatalom képviselője összeül; a választmány összeül. Az ítélet ki vala mondva, még mielőtt összeültünk. (Eötvös József) A bor havában, mely szüretre készül, Az első konvent végre összeül. (Juhász Gyula)
3. tárgyas (ritka) <Ruhadarabot, használati tárgyat> összegyúr, formátlanná tesz azzal, hogy ráül, kül. többször ráül. Összeüli a frissen vasalt nadrágját. Összeülték a kalapomat.
4. tárgyatlan (ritka) <Némely anyag, tárgy> megülepedve összelapul, összezsugorodik. A silózott takarmány összeül.
összeülés; összeülő; összeült.
