összeugrik
összeugrik tárgyatlan ige
1. <Két ember, ill. állat> véletlenül v. támadó szándékkal egymásnak ugrik; hirtelen egymásnak támad. Két kakas, két kutya összeugrik. A két haragos dühösen összeugrott.
2. <Rugó v. rugalmas tárgy> kihúzott, kifeszített állapotából hirtelen eredeti állapotába ugrik vissza. A gumiszalag összeugrik. || a. <Vmilyen összehúzódásra képes, rendsz. szövött anyag> eredeti nagyságához mérten kisebbre húzódik össze. A vászon a mosásban nagyon összeugrott.
összeugrás; összeugrat; összeugró; összeugrott.
