összetörik
összetörik tárgyatlan ige
1. <Erőszakos hatás következtében> vmi két v. több darabra törik. Összetört a szemüvege. Toldi … Félt, hogy összetörik az egész alkotmány: Így a kocsi alá bebújni sem átall. (Arany János) A kancsónk tört össze, a mi kínai kancsónk. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) <Személy> egész testében elfárad. Összetört a hosszú utazás alatt.
3. (átvitt értelemben) <Személy, lélek, kedély> elveszti életkedvét, (lelki) rugalmasságát; letörik. A hír hallatára teljesen összetört. Istenem, … adj a gyengének most egy kis erőt, | hogy ne törjek össze idő előtt. (Szabó Lőrinc)
összetörés; összetört v. összetörött.
