összetöredezik
összetöredezik tárgyatlan ige
1. <Szilárd tárgy, anyag> egymást követő szakaszokban egyre jobban, egyre apróbb darabokra törik össze, összetörik (1). A szekerek kerekei alatt összetöredezik az útra hordott kő. A használatban összetöredezett a mosdótál zománca. A kemencében a nagy hőségben összetöredeztek a cserepek. Palota és templomtetők verődtek S mint a tojáshéj töredeztek össze. (Vajda János) || a. (földtan) <A szilárd földkéreg egy-egy részlete> rögökre darabolódik, és egymáshoz képest elmozdulva mélyebbre süllyed v. megemelkedik. A hegység a vetődés következtében összetöredezett.
2. <Tárgy> itt is, ott is összetörik (1), több helyen eltörik. A régi ház ablakai összetöredeztek. A hidak karfái össze vannak töredezve. (Mikszáth Kálmán)
összetöredezés; összetöredezett; összetöredező.
